Sziasztok! Én Frank Robin vagyok, ez pedig az IdeoLog című műsorunk, melyben különböző világnézetű emberekkel készítünk interjút az általuk vallott eszmékről és vallásokról, filozófiákról. Ebből kifolyólag, amit hallotok, nem a mi véleményünk. Azért készülnek ezek az interjúk, hogy lássátok, más emberek (ez esetben a nézőink) hogyan gondolkodnak a világról. Ezt a sorozatot hallgatva kicsit kiszakadhattok a véleménybuborékotokból, és olyan gondolatokkal találkozhattok, amelyekkel nem feltétlenül értetek egyet, ezáltal vitát és diskurzust generálva a komment szekcióban.
Ebben a részben Demjén Dorottyával és Kisbán Petrával fogunk interjút készíteni a konzervatív feminizmusról, mindketten egyébként a Margeret Blog főszerkesztői, illetve a MargareTalk című Youtube adásában rövid podcast beszélgetéseket is tartanak. Ezt a leírásban fogjátok megtalálni.
1. Na, és akkor lássuk az első kérdést: ugye a feminizmusnak van négy hulláma, így gondolom, a konzervatív feminizmus alatt az első hullámú feminizmusra gondoltok. Ez azt jelenti, hogy mind a liberális, mind a radikális és marxista feminizmust magatoktól távol esőnek tartjátok, jól gondolom?
Dorci: Mielőtt bármiről is beszélnénk, azzal kezdenénk az interjút, hogy bár mi vagyunk a főszerkesztők és mi adjuk az interjút, fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy van még rajtunk kívül kilenc lány a Margaretblog csapatában. Mindannyiunknak van egy hasonló, stabil értékrendje de egy sokszínű szerkesztőség vagyunk, különböző nézőpontokkal, szemszögekkel, és nem feltétlenül értünk egyet mindenben. Nagyon fontosnak tartjuk a vitakultúrát és azt, hogy ezt erősítsük Magyarországon. Mindig megosztjuk egymással a véleményünket, különböző álláspontjainkat, és sok kérdésre keressük együtt a válaszokat, hisz a húszas éveink közepén járunk.
Petra: A húszas évek elején sok mindent adtak a nőknek: például szavazati jogok megszerzése, de az elmúlt évtizedben ezek a hullámok radikálissá váltak. Ezért igen, a feminizmus ezen hullámait távol esőnek tartjuk magunktól. A konzervatív feminizmust először II. János Pál pápa említette, és főbb tételei mind a nő szabadságára és boldogulására irányulnak.
A konzervatív feminizmus célja, hogy a nők megtalálják boldogságukat, ehhez pedig több út is vezet – itt fontos a döntések szabadságáról is beszélnünk. Így például a “work-life”, azaz a munka és élet kettőssége esetén egy konzervatív feminista nő elfogadja azt is, ha nőtársa háztartásbeli, anya szeretne lenni, de azt is, ha a karrierépítése mellett dönt. A teremtésvédelmet helyezi a középpontba, melyben benne van az emberi méltóság védelme, a természet védelme, és minden teremtett élőlényt is képvisel, így az állatokat, növényeket… is. Elutasítja a szabad szexet, mely valójában csak kisemmizi a nőket. Védi a női sportolókat, hiszen elfogadja, hogy biológiailag máshogy lett teremtve a két nem, így nem fair, ha egymás ellen kell versenyezni. Végezetül, és a teljesség igénye nélkül még szeretnék kitérni a férfira is. Sok feminista mozgalom elítéli a férfiakat. Szerintünk a férfiak ugyanolyan csodálatos emberek mint a nők, fontos, hogy mi egyenlőek vagyunk, és nem egyformák.
2. A konzervatív feminizmus és Ti hogyan viszonyultok a valláshoz, pontosabban a kereszténységhez? Egy konzervatív feminista rendszerint teista (istenhívő)? Vagy vannak olyanok is, akik nem gyakorló keresztények, és megelégednek a kulturális kereszténységgel? Esetleg előfordulhatnak ateisták is?
Dorci és Petra: A konzervatív feminizmus elismeri, hogy van egy felsőbb erő, Isten, aki a világnak a teremtője és az egyetlen Istene. Mi a Margaretnél is ebben hiszünk, mindannyian hívők vagyunk, ezt felvállaljuk és ennek a hitnek az elfogadására buzdítunk mindenkit, az igaz szívből jövő hitre, ami személyes meggyőződésből fakad. De! a hitet ráerőltetni senkire nem lehet, nem szabad senkire ezt erőszakkal rányomni, arra mindenkinek saját magának kell rátalálnia, mi pedig ebben a keresésben próbálunk segíteni.
3. 1949-ben Simone de Beauvoir francia feminista aktivista megírta a Második Nem (Second Sex) című könyvét, ami azt tárgyalja, hogy a férfiakat és nőket nem szabadna beskatulyázni a hagyományos szerepekbe, mert azok csupán „társadalmi konstrukciók”: tehát, azt mondják, hogy egy nő is indíthasson karriert, vagy a férfi is maradhasson otthon a gyerekkel, amíg a nő dolgozik, vagy egy férfi is végezhessen klasszikus női munkát, és egy nő is klasszikus férfimunkát. Ugye ezek a gondolatok a klasszikus gender elmélet alapjai a 20. század közepéről. Petra, neked mi a véleményed a gender studies-ról?
Petra: Ezt a kérdést szeretném azzal kezdeni, hogy mi, keresztény konzervatív feministák mindenkit szeretünk és elfogadunk. Mert minden élőlényt Isten teremtett, minden teremtménye úgy tökéletes, ahogy születik. Mi is támogatjuk, hogy egy nő indítson karriert, vagy egy férfi maradjon otthon, ha ez az egyénnek, adott szülő párnak vagy a család egészének a javát szolgálja. A dekonstrukció alapvetően nem lenne egy rossz dolog, ami rossz vele kapcsolatban, hogy még a teljesen jó, Istentől származó alapfogalmakat is újra szeretné konstruálni, ezáltal valamilyen szinten istentelenné tenni. Szerintünk nem lehet a biológiai nemünkből fakadó egyenlőtlenségeket eltüntetni, mert mi nem azt szeretnénk, (ismételten) hogy egyformák legyünk, mi egyenlőségért küzdünk a két nem között.
Legnagyobb problémánk a 21. századi gender studies-zal a nemváltás és a nemi identitás megkérdőjelezésének térnyerése, ami szembe megy a Teremtéssel. Mi úgy gondoljuk, hogy csak egy Isten létezik, és nem szeretnénk, ha az emberek kezdenének el Istent játszani – arról nem is beszélve, hogy számos felmérés mutatja, mennyire káros és hosszantartó következményeket okoz a nemváltás teljes procedúrája (magában a személyben és környezetében is).
És hogy a konzervatív feministák milyen férfiakat és milyen nőket látnak ideálisnak? A férfias férfiakat, akik a család óvó-védő hálója, akik határozott döntésekkel kiállnak a számukra fontos értékek mellett, és feltétel nélkül felvállalják ezeket, akik tudnak gyengék lenni és sírni, ha kell, mert ettől csak még erősebbek lesznek. Nőies nőket, akik a gondoskodók, lágyak, meghallgatók, a családi tűzhely védői, de harcosok, kemények és vezérek is tudnak lenni.
4. Milyen világnézethez álltok közel? Oké, hogy benne van a nevében, hogy „konzervatív”, de az, hogy a feminizmus konzervatív, nem egyenlő azzal, hogy valaki kulturálisan is konzervatív minden tekintetben. Dorci, kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogy nálatok milyen világnézetek uralkodnak?
Dorci: Azt mondanám, hogy igen, talán a konzervativizmushoz állunk közelebb. De mint már említettem a szerkesztőségünk színes és a skála széles, ha ideológiákról van szó, mint ahogy minden egyébről, erről is sokszor szoktunk vitatkozni, ki hol helyezkedik el a skálán? Vannak kérdések amiben valaki nagyon konzervatív és vannak kérdések, amiben az adott tag nagyon liberális, és vice versa. Vicces, hogy pont mi ketten állunk talán a skála két végén. Én vagyok talán a legliberálisabb a szerkesztőségi tagok közül és Petra a legkonzervatívabb. Szerintem ez azért jó, mert így egyensúlyban tartjuk a szerkesztőséget és a blogot is, nem megyünk el szélsőséges irányokba. Számomra a hitem a legfontosabb és a sziklája az életemnek. Úgy gondolom ideológiák jönnek-mennek, mikor mi népszerű, mikor ki van hatalmon, ez mindig változik. De Isten örök és ő sosem változik, mindig ugyanolyan. Én ezt már egész kiskoromtól tapasztaltam. Soha nem voltam egyedül, mindig mellettem volt. Rá, bármi bajban voltam, bármilyen egyedül éreztem magam, mindig számíthattam. Ezt nem lehet elmagyarázni, amíg valaki nem élte át, de ha megnyitjuk a szívünket, akkor megtaláljuk és bárkinek megadatik ez a kegyelem, legyen szó szegényről, gazdagról, elesettről vagy jól szituált emberről.
5. A konzervatív feminizmus egyetért-e a női kvótával? Például azzal, hogy munkahelyeken, országgyűlésben, szervezetekben 50% férfi és 50% nőnek kell lennie, feltétlenül. A kvótára én magam mindig furcsán néztem, hiszen a két nem több mindenben is különbözik, így például a nők nagy részét annyira nem kötik le a műszaki vagy építőipari tevékenységek, mert egyszerűen nem érdekli őket. Nem véletlenül nem látunk túl sok női kőművest vagy gépészmérnököt. A politikában is nehéz lenne a női kvóta, mivel a nőknek csak egy kis részét érdekli a politika működése annyira, hogy minden nap ezzel foglalkozzon. Ez egyébként látszik a mi csatornánk statisztikáin is: a nézőinknek csak 10%-a vallotta magát nőnek. Így elég nehéz kialakítani a női kvótát, bár mi is igyekeztünk mindig nőket is bevonni a csatorna működésébe, mégis nehéz ehhez megfelelő alanyt találni, annak hiányában. Szóval, még egyszer… Petra, most téged kérdezlek: mi a véleményed a női kvótáról?
Petra: Úgy érzem, ebben egyetértünk. Szerintünk szomorú, hogy még mindig vannak olyan pozíciók, ahova nőknek bejutniuk szinte lehetetlen, még mindig létezik az üvegplafon, vagy az üvegfal fogalma, és ezeket mindenképpen meg kell szüntetni. A kvótarendszerrel azonban az a baj, hogy míg egy társadalmi réteggel kivételeznek, addig egy másik réteget hátrányosan különböztetnek meg. Kvótarendszer helyett mi sokkal inkább a az érdemrendszer bevezetését javasolnánk. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy egy HR-esnek egy pozícióra alkalmas jelölt kiválasztásakor csak a jelölt eddigi tapasztalatait, tanulmányait, érdemeit kellene látnia. Szerintünk egy CV-n nem kellene név (amiből a nemre lehet következtetni), életkor, családi állapot, kép (amiből bőrszínre, vagy akár testméretre lehetne következtetni) – csak és csak az illető érdemeit kellene figyelembe venni.
Mit szólsz hozzá, ezzel szerinted már lehetne fair versenyt hirdetni?
Ezt úgy nevezik, hogy meritokrácia. Kínában működik, Indiában működik, és egy ideig az Egyesült Királyságban is működött, sőt még Amerikában is. Ezen kívül a fasiszták azok, akik szerint ez a rendszer a legjobb, ugyanakkor sok kritika is éri. Például az, hogy sokszor, ahol ezt bevezették, nem volt idő az emberek érdemeit ellenőrizni, ezáltal az iskolai végzettség felelt meg érdemnek, és akinek a legmagasabb volt, az jutott jó pozíciókhoz. Persze, van ahol ez működőképes, de nem általános.
6. A következő kérdésem, hogy a konzervatív feminizmusnak milyen válasza van a családon belüli erőszakra? Sok feminista úgy gondolkodik, hogy ennek a férfi az okozója és az eredő problémája, de vajon mindig a férfi az erőszakos és az érzelmileg zsaroló, illetve ledomináló fél? Az új hullámosok beszélnek még toxikus maszkulinitásról is, ami nekem a férfiakkal szembeni általánosításnak tűnik. Dorci, kérlek, fejtsd ki erről a véleményed!
Dorci: Ez egy rendkívül nehéz témakör. A család a társadalom legapróbb közössége, ha nem egészségesen működik, akkor sok problémához vezethet. A családon belüli erőszak ennek a rendszernek az egészséges működését veszélyezteti és okoz rövid és hosszútávú problémákat mind az egyén, mind a rendszer szintjén. Elítéljük a családon belüli erőszak minden formáját! A női és a férfi bántalmazás is elfogadhatatlan, ami ellen küzdenünk kell. Úgy gondoljuk, hogy mindenképp az edukáció, az erről való beszélgetés lenne nagyon fontos és az, hogy megtanuljuk, ha ilyen esettel találkozunk, mit kell tennünk, kihez kell fordulni, kik ebben a szakértők és hogyan tudunk segíteni az áldozatoknak. Még egyszer hangsúlyozzuk: legyen szó férfiról, nőről vagy gyerekről! A Margaretblogon erre buzdítjuk az olvasóinkat is.
És sem a “toxikus maszkulinitás” általánosításával, sem bármilyenféle általánosítással sem értünk egyet. Nem szeretjük, mikor a férfiak, mint ősellenség vannak beállítva, hiszen az Isten egy férfit és egy nőt teremtett, és arra teremtette őket, hogy közösen haladjanak, közösen boldoguljanak. Viszont a toxikus maszkulinitás lényege, hogy hangsúlyozza a férfi rendíthetetlen ólomkatona dimenzióját, aki nem sír, aki nem érzékeny, aki mindig bátor. Ebben pedig pont az veszik el, hogy emberek vagyunk: érzésekkel, érzelmekkel – nemtől függetlenül. Egy terhet rak a férfiakra, hiszen a többféle férfikarakter közül egyet kiált. Konzervatív feministaként arra kell törekednünk, hogy a nemek együttműködjenek a társadalomban, és hogy lehetővé tegyük, hogy a nemek emberek lehessenek, akik éreznek, érzelmesek – tehát akik nem gépek.
A toxikus maszkulinitás lényege, hogy hangsúlyozza a férfi rendíthetetlen ólomkatona dimenzióját, aki nem sír, aki nem érzékeny, aki mindig bátor. Az, hogy ki mit ért maszkulinitás alatt teljesen szubjektív. Számunkra az, ha a férfi mer sírni és az érzelmeiről beszélni semmiképpen nem teszi kevésbé férfivá őt. Mi, konzervatív feministák becsüljük a maszkulin jegyeket (bátorság, kitartás, határozottság, bátorságba beletartozik az érzelmek kifejezésére való hajlandóság), a férfias viselkedést és megjelenést. Becsüljük a hagyományos férfi-női szerepeket. A konzervatív feminizmus nem kívánja elvenni a férfiaktól azt, hogy férfiak lehessenek. (Ellentétben a feminizmus radikálisabb vonalával, amely akár a maszkulinitást is megpróbálná elvenni a férfikatól). A férfiak legyenek férfiak, tehát maszkulinak, a nők legyen nők. De fontos, hogy mindkét nem őrizze meg emberi mivoltát, érzékenységét-nem vagyunk ólomkatonák, emberek vagyunk. Így a toxikus maszkulinitást elvetjük, mert elveszi a férfiaktól azt a lehetőséget ,hogy emberek lehessenek.
Petra: Egyik kedvencemben, egy 2008-as Sophie Marceau francia filmben, is elhangzik a mondat, miszerint egy sikeres házasság titka, hogy a két nemnek kölcsönösen van szüksége egymásra. Mi ezt tartjuk követendő útnak.
7. Végül, hogy ne csak az új hullám és a konzervatív feminizmus közti különbségekről beszéljünk. Petra, kérlek, vázolj fel néhány olyan dolgot is, ami a jelenkori feminizmusra jellemző, és akár még azonosulni is tudsz vele. Nyilván nem a meztelenül rohangálós, politikusok képeit levizelős, ordítozós és földön vergődő szélsőségekre gondolok. Helyette például olyanra, hogy ti is úgy látjátok-e, hogy a férfiak és nők között bérszakadék van, nem természetes okokból, nem biológiai különbségekből adódóan, hanem ez a patriarchátus által tudatosan fenntartott? Most ez egy népszerű téma, és erre is akár kitérhetnél.
Petra: Egy 2012-es Európai Uniós felmérés szerint a bérek és magasabb pozíciók arányának helyzete még igen siralmas. Ez a kutatás arra jutott, hogy bár az egyetemet végzettek körében 60% a nők és csak 40% a férfiak aránya, a vállalatok vezérigazgatói székét 97,6%-ban férfiak látják el. Továbbá a 2010-es átlagfizetés az EU 27 országában megmutatja, hogy a nők még jelentős lemaradásban vannak férfi társaik átlagfizetésétől. Ezen úgy gondoljuk, együtt, mint társadalom, mindenképp javítanunk kell.
Köszönjük az interjún való részvételt Demjén Dorottyának és Kisbán Petrának, a Margaret Blog főszerkesztőinek, a hallgatóknak pedig a figyelmet.
Amennyiben ti is szeretnétek egy hasonló videóban nézeteiteket, filozófiátokat, vallásotokat bemutatni, írjatok e-mailt nekünk az ideologiaktarhaza@gmail.com címre, tárgyként adjátok meg a témát, amiről beszélni szeretnétek, illetve néhány sorban vezessétek fel nekünk.
További információkért ismételten ajánljuk a videó leírását, illetve a komment szekcióban való böngészést és kérdezést.