Sziasztok! Ez itt az IdeoLog című műsorunk, ami nem objektív és tárgyilagos, hanem szubjektív, értékítéletekkel teli, és azért készül, hogy lássátok, hogy más emberek (ez esetben a nézőink) hogyan gondolkodnak a világról, milyen eszméket vallanak, illetve világnézettel rendelkeznek. Ezt a sorozatot hallgatva kicsit kiszakadhattok a véleménybuborékotokból, és olyan gondolatokkal találkozhattok, amelyekkel nem feltétlenül értetek egyet.

Ebben a részben Martinnal készítünk interjút a legitimizmusról, melyben kitérünk a Habsburg-pártiságra és a forradalmakra is.

 

1. Első kérdésem, hogy mit jelent az, hogy legitimizmus? Mire utal ez a kifejezés? Valószínűleg sok hallgatónk nem ismeri, ezért kérdezem. Kérlek, mutasd be, en bloc mit vall egy legitimista, bárhol is legyen a világon.

Köszönöm szépen a meghívást és a kérdésed! A legitimizmus alapvetően egy olyan fogalom, aminek használatát minden ország maga válogatja. A szó etimológiája tartalmazza a kérdésre a választ is: a legitimizmus a legitim, hagyományos uralkodó és az uralkodói családhoz való lojalitást, valamint az ő uralkodási és trónöröklési joguk elismerését jelenti. A francia forradalom idején például legitimisták voltak azok, akik a Bourbon-házat kívánták restaurálni a trónra. 21. századi értelmében Magyarországon legitimistának mondható az, aki a Habsburg-Lotaringiai-házhoz lojális és támogatja trónöröklésüket. Jelenleg a magyarországi monarchisták közt két csoportot különböztetünk meg: a legitimistákat, akik a Habsburg-ház restaurációját támogatják és a szabad királyválasztókat, akik elutasítják az 1687-es pozsonyi országgyűlést, melyben a magyar rendek lemondtak királyválasztó jogukról, így szerintük az Országgyűlés joga királyt választani.

 

2. Mi a leglényegesebb különbség a monarchizmus és a legitimizmus között? Sokan összemossák a két kifejezést.

Ezt a kérdést magyarországi kontextusában értelmezem; így egy egyszerű anekdotával magyarázható: minden legitimista monarchista, de nem minden monarchista legitimista. A legitimizmus egy irányzat a monarchizmuson belül. A monarchizmus lényegében a monarchia államformájának a támogatása és a köztársaság elutasítása, ezzel szemben a magyar legitimizmus specifikusan a Habsburg-házat akarja restaurálni a trónra. Így egy legitimista eredendően monarchista, hisz a Habsburg-ház restaurálásához először is szükség van egy monarchiára, míg egy monarchista a monarchia államformáját támogatja, azonban ez nem jelenti azt, hogy a Habsburg-házat restaurálná.

 

3. Kérlek, beszélj egy kicsit arról, hogy egyrészt melyik monarchikus kormányforma számodra a legszimpatikusabb, és miért?

Nos, a 21. században vagyunk és bár a monarchizmus és a legitimizmus alapjaiban véve társadalmilag konzervatív, sőt radikálisabb esetekben tradicionalista, én személy szerint úgy gondolom, hogy az idő megy előre, és előbb vagy utóbb nekünk is követnünk kell. Természetesen manapság bizonyos szélsőséges eseteket leszámítva csak egy alkotmányos monarchia a járható út, ha a földön szeretnénk maradni. Szerintem az alkotmányos monarchia rendszere pedig lényegében a legjobb kereteket adja egy államnak. Az uralkodó pártok és a politika felett áll és egy közös jelkép, egy nemzeti szimbólum, egy olyan egyén, aki mögé végső soron mindenki be tud állni és az az ember, aki a nemzet atyja, vagy épp anyja. Az alkotmány léte biztosítja azt, hogy az uralkodónak nincs lehetősége egyeduralomra törni, azonban azt is biztosítja, hogy képes legyen egy egyeduralomra törő egyént, vagy csoportot megakadályozni terveikben. Az uralkodó végső soron a népéért uralkodik, és legfőbb feladata, hogy a nép jólétét és biztonságát garantálja. Az alkotmányos monarchia Magyarországon tradicionálisan egy kétkamarás Országgyűléssel működött, melyet véleményem szerint szintén restaurálni kell, hisz így egyrészt tisztább és kevésbé egyoldalú a törvényhozás, másrészt a felsőház visszahozásával valóban minden rétegnek meg van a képviselete. Úgy gondolom, ezen kívül, hogy az arisztokrácia ellen hozott törvényeket el kell törölni, az arisztokrata családoknak vissza kell adni címeiket, és amennyiben lehetőség van rá, földjeiket is. Ez azért fontos, mert az arisztokrácia, bár foglalkozik saját vagyonával és annak gyarapításával, végsősoron nem egy oligarcha, aki kizárólag a pénzt látja. Az arisztokrata (hasonlóan az uralkodóhoz) egy kisebb területen kevesebb emberért felelős, de őértük ugyanannyira, sőt még jobban az, arról nem is beszélve, hogy tradicionálisan rengeteg történelmi példa hozható fel arra, hogy arisztokraták mennyi mindent tettek a közjó érdekében.

 

4. Legitimistaként mi a véleményed például egy Rákóczi-féle szabadságharcról?

Ez a kérdés főleg azért érdekes, mert a Rákóczi-féle szabadságharc idején még Habsburg; és nem Habsburg-Lotaringiai-ház uralkodott. Bár legitimista vagyok és támogatom a Habsburg restaurációt, ez nem azt jelenti, hogy elvakultan állítanám, hogy ők szentek és semmi rosszat nem követtek el. Megértem a Rákóczi-szabadságharc motivációját, azonban legitimista szemléletből állítom, hogy ez a szabadságharc egy árulás volt a legitim uralkodó ellen, és történelmi szemléletből állítom, hogyha akkor a Rákóczi-szabadságharc győzedelmeskedett volna, valószínűleg rosszabbul jöttünk volna ki belőle hosszú távon. A függetlenség gyakran nem egyenlő a fejlettséggel.

 

5. Mit gondolsz a forradalmakról? És azon belül mit gondolsz a 1848-as forradalomról és a ’49-es szabadságharcról?

Remek kérdés, ugyanakkor rendkívül bonyolult is. Kezdésnek kijelenteném, hogy kategorikusan elutasítok minden forradalmat; méghozzá azért, mert a fejlődés bár fontos és valamilyen szinten jómagam is progresszív vagyok, nem lehet szó szerint robbanásszerűen azonnal adoptálni minden új ötletet, hisz bár ezeknek mindig megvannak az egyértelmű előnyei, a hátrányait gyakran nem ismerjük. Ez igaz mind politikailag, mind gazdaságilag, mind technológiailag stb. Az 1848-as forradalom ezen belül ráadásul nem csak hogy veszélyes és felesleges volt, még indokolatlan is. Pontosan tudjuk, sőt a korban is tudták, hogy V. Ferdinánd nyitott a fejlődés felé és a legtöbb esetben a magyar előrelépésnek az akadálya elsősorban nem a bécsi udvar, hanem az Országgyűlés maga volt az akadálya. A szabadságharcról pedig ismételten ugyanazt tudom mondani: árulás a legitim uralkodó ellen.

 

6. Hallottam már azt a kifejezést, hogy „patkányforradalom”. Alapvetően konzervatívok használják 1919-re, az őszirózsás forradalomra, ugyanakkor hallottam már legitimistától azt, hogy 1848 is patkányforradalom volt. Ezt sokan nem hiszik el nekem. Valóban csak egy szélsőséges gondolat, vagy esetleg meg tudsz engem erősíteni erről, hogy valóban vannak legitimisták, akik annak nevezik ’48-at is?

Nos általánosságban az 1848-as forradalom inkább felségárulás, az oka ennek az, hogy az alapvetően nem a társadalom teljes és totális átszervezésére irányult; inkább olyan reformok bevezetésére, amikre valóban szükség volt. Bár a bevezetés módszerével nem értek egyet, alapvetően a 12 pont és az áprilisi törvények fontos és az előrelépéshez valóban szükséges intézkedéseket tartalmaztak. Az őszirózsás forradalom azért patkányforradalom, mert olyan társadalmi problémákra igyekezett rájátszani, amik nem feltétlenül valósak. Minden háborúnak tulajdonsága, hogy veszteségeket és stagnálást, esetleg recessziót hoz, ezen kívül a társadalom moráljára is romboló hatással van. Az első világháborút követő problémák Magyarországon bár valósak voltak, nem a fennálló rend, a status quo következményei, hanem a világháborúé, így az alsóbb társadalmi rétegekben ezeknek a problémáknak a kiélezése az alkotmányos rend megdöntése érdekében alsóhangon is gerinctelen. Ezen kívül a hatása is gyenge; jómagam az Ormánság közvetlen közelében élek és határozottan állíthatom, hogy az általános szavazójog a mai napig nem adott senkinek ebédet az asztalára.

 

7. Ha már forradalmak: az ’56-os eseményekről mi a véleményed? A kommunisták szerint ellenforradalom volt, mivel a folyamatban lévő kommunista forradalom ellen lázadtak fel az emberek. Ezzel egyetértesz? Mondható ellenforradalmi eseménynek? Hiszen tudjuk, hogy manapság államilag azt fogadták el, hogy forradalom volt, nem pedig ellenforradalom, és ha valaki ellenforradalomnak mondja, akkor lekommunistázzák. Én ezzel személy szerint nem értek egyet, és úgy gondolom, amikor forradalomnak hívjuk az eseményt, nem igazán vagyunk tisztában az előzményeivel, ebből pedig adódnak a félreértések. Viszont kíváncsi vagyok, hogy egy legitimista monarchista mit gondol erről.

Érdekes kérdés és bár alapvetően nem fogom azt mondani, hogy az 1956-os forradalom ellenforradalom volna, mert ezt törvény tiltja, azonban megpróbálom kifejteni a véleményemet erről a már említett törvény megszegése nélkül. Én ebben a konkrét esetben szeretem az ideológiai és a gyakorlati szempontokat nagyon élesen elválasztani. Ha teoretikai szinten maradunk, akkor figyelembe kell vegyük, hogy a kommunizmus nagyon sok irányzatának, többek közt a Rákosi által képviselt sztálinizmusnak is az egyik alapelve az állandó forradalom, így ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést, teoretikai szinten 1956 igen, ellenforradalom. Azonban itt következik egy nagyon fontos de: figyelembe kell vegyük a gyakorlati tényeket is. Magyarországon a kommunista hatalomátvétel 1949-ben messziről sem nevezhető forradalomnak, legjobb esetben is puccsnak. A gyakorlati tényeket figyelembevéve azonban határozottan kijelenthető: ha eleve nem létezik egy forradalom, ami ellen egy újabb forradalmat lehet szervezni, az 1956-os forradalom automatikusan forradalom és nem ellenforradalom.

 

8. Említetted azt is, hogy progresszív vagy. Ez meglepett. Kifejtenéd, hogy mitől? Illetve, amennyiben így van, a tradicionalizmussal kapcsolatban van kritikád?

Lehet, hogy kicsit pontatlan szó a progresszív; lényegében azt értem ez alatt, hogy bár az esetek legnagyobb részében úgy gondolom, hogy az elvek elidegeníthetetlenek, előfordulnak olyan esetek, amikor az elveket igazítani kell. Ami a XIX. században elképzelhető volt, az manapság már nem az, ezért úgy gondolom, hogy egy ideológiának, ami fenn kíván maradni, alkalmazkodnia kell az idő haladásához. A másik kérdésedre válaszolva nem, a tradicionalizmussal szemben nincs kritikám, hisz az is szerves részét képezi a legitimizmusnak.

Tehát akkor nem progresszív vagy, hanem nem itt arról van szó, hogy nem szereted a túlzott idealizálást, nem vagy egy tipikus idealista, ha lehet így mondani. Egyébként a legtöbb tradicionalista ugyanezt gondolja, hogy az idealizmus nem feltétlenül egy jó dolog, mert elvakítja az ember gondolkodásmódját. Nekem például van egy katolikus teológus barátom, aki szintén mondható tradicionalistának, és állítja, hogy az idealisták nagy része a kereszténység ellen van és volt.

–

Köszönjük az interjún való részvételt Martinnak, a hallgatóknak pedig a figyelmet.

Amennyiben ti is szeretnétek egy hasonló videóban nézeteiteket, filozófiátokat, vallásotokat bemutatni, írjatok e-mailt nekünk az ideologiaktarhaza@gmail.com címre, tárgyként adjátok meg a témát, amiről beszélni szeretnétek, illetve néhány sorban vezessétek fel nekünk.

További információkért ajánljuk a videó leírását, illetve a komment szekcióban való böngészést és kérdezést.

Sziasztok!