Új Jobboldal

Sziasztok! Ez itt az IdeoLog című műsorunk, ami nem objektív és tárgyilagos, hanem szubjektív, értékítéletekkel teli, és azért készül, hogy lássátok, hogy más emberek (ez esetben a nézőink) hogyan gondolkodnak a világról, milyen eszméket vallanak, illetve világnézettel rendelkeznek. Ezt a sorozatot hallgatva kicsit kiszakadhattok a véleménybuborékotokból, és olyan gondolatokkal találkozhattok, amelyekkel nem feltétlenül értetek egyet.

Ebben a részben Új Jobboldal egyik képviselőjével Mansteinnal fogunk interjút készíteni. Szó lesz a fasizmusról, az Alternatív Jobboldalról és a vallásról is.


1. Kérlek, röviden fejtsd ki nekünk, hogy a klasszikus jobboldal és az új jobboldal irányzata között mi a különbség, mi az az Új Jobb, ki és miért találta ki, mi a célja és így tovább. Csak, hogy egy laikus is tudja, miről van itt szó.

Aki ismeri a XX. század Európájának történelmét, annak nem mondok újat azzal, hogy az 1960-as évekre a nyugati világban minden józan gondolkodású ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy a nagybetűs kommunizmus – mint az élet minden területére kiterjedő politikai, gazdasági és társadalmi rendszer – nem működőképes, nem fenntartható. Ezáltal egyfajta deficit keletkezett a politikai erőtérben, hiszen a szélsőbaloldali pártok, mozgalmak gyengülni kezdtek Nyugat-Európa-szerte.

Tulajdonképpen erre a történelmi folyamatra volt egy megoldás a baloldal és a modern értelemben vett liberalizmus összefonódása. A baloldal alapvetően retorikát váltott; osztályharc és marxi proletárdiktatúra helyett emberi jogokról, egy csodálatos, békés és természetesen tökéletesen rózsaszín (újabban szivárványos) világról kezdtek el beszélni.

Az Egyesült Államokban a feketéket érintő hátrányos megkülönböztetés elleni harc és a vietnámi háború lezárását követelő hippimozgalom került fókuszba, Nyugat-Európában azonban máshogy alakult a történelem, hiszen e két téma közül egyik sem volt igazán releváns számunkra. Itt az egyik legnagyobb kommunista gondolkodó, az olasz Antonio Gramsci elképzelései nyomán a bal-balliberális erők felismerték, hogy nem lehet felülről, az államhatalom irányából kialakítani az elérni kívánt (baloldali) politikai és társadalmi környezetet. Tehát megtagadták a szovjet modellt; ehelyett alulról építkezve, elsősorban a kulturális intézmények megszállásával, hosszabb távlatokban gondolkodva kezdtek cselekedni. 2021-ben nyugodtan kijelenthetjük, hogy a módszereik elképesztő sikereket hoztak számukra.

A képzőművészetek, a média, a zeneipar, a színház és a népi oktatás-nevelés területein abszolút a liberális lett a mainstream, a szélsőbaloldal a tolerált, a szélsőjobboldal pedig az üldözött. Magyarországon némi ellentsúlyt jelent a kormánypártok tevékenysége, de képzeljük csak el, hogy mi lenne a helyzet, ha még ennyi sem adatott volna meg nekünk. Gyakorlatilag nem létezne jobboldali sajtó, jobboldali tévé, jobboldali színház. A kilencvenes években volt is példa hasonló viszonyokra. Na, pontosan ez van Nyugaton.

Visszatérve, ez hosszú évtizedek fáradságos mozgalmi munkájának köszönhető, amit a baloldal kezdett el, és a liberálisok folytattak, illetve folytatnak a mai napig is. Gramsci és követői számára kedvező volt a történelmi környezet, hiszen a szélsőbaloldal minimális kontroll alatt szervezkedhetett, nem üldözték őket számottevően az állami szervek (Legalábbis Európában).

Tulajdonképpen erre, tehát a baloldal megújulására, a szélsőbaloldal erősödésére, szűkebb értelemben véve pedig egyes francia szélsőjobboldali szervezetek betiltására, illetve az 1968. májusi eseményekre volt reakciós válasz a Nouvelle Droite, azaz magyarul Új Jobb (vagy Jobboldal) megszületése. Tudniillik 1968 májusában Franciaország-szerte utcára vonultak az emberek, és különböző baloldali és liberális gondolatoktól vezérelve általános sztrájkot hirdettek, ami később kvázi-forradalomba torkollott, rengeteg erőszakkal és az alapvetően konzervatív kormány bukásával.

Egyébként sokatmondó az is, hogy az egész eseménysorozat egy diáktüntetésből indult (emlékezzünk Gramsci tanaira – a kommunisták az oktatási intézményeket is megszállták, és elsősorban onnan toborozták a jelszavaikkal megvezethető fiatalokat). Tehát, ezekre a folyamatokra adott válasz volt az Új Jobb megszületése.

De miről is beszélünk? Az Új Jobb alapvetően egy nem mozdíthatatlanul szigorú keretbe foglalt politikai, filozófiai, gazdasági és szociológiai eszmerendszer, amit a dél-franciaországi Nizzában alapított néhány markánsan jobboldali fiatal; többségükben olyan egyetemisták, akik ellenállást hirdettek a baloldal kulturális térnyerése ellen. Azt leszögezném, hogy én elsősorban az Új Jobb ideológiai és politikafilozófiai nézeteiről fogok most beszélni, tehát nem célom minden területre kiterjedően bemutatni a mozgalmat, és ez talán nem is lenne lehetséges csak hosszú órák alatt.

Az Új Jobb legjelentősebb ideológusa, egyúttal a mozgalom vezetője nem más, mint Alain de Benoist, aki természetesen már az 1968-as alapításnál is jelen volt. Tulajdonképpen az ő nézetei nyomán alakult ki az, amit Új Jobbként ismerünk. A mozgalmat alapvetően meghatározza az antikommunista szellemiség, ezzel talán senkit sem leptem meg. Hogy megértsük az Új Jobb jelentőségét, azt kell először megértenünk, hogy ez nemcsak egy volt a számos szélsőjobboldali politikai szerveződés közül, épp ellenkezőleg: minden téren kiemelkedett, köszönhetően az „újításaiknak.” Egyrészt, értelmiségi köntösbe csomagolták a nézeteiket: bombagyárként funkcionáló, félhomályos pincék helyett a baloldal hazai pályáján, az egyetemi folyosókon rendezték be a főhadiszállásukat, és hirdettek ott ellenkultúrát. A kulcsszó: ellenkultúra! Hermann Göring, a nemzetszocialista Németország második embere sem azért mondta annak idején, hogy a „kultúra” szó hallattán előveszi a pisztolyát, mert a nácik megvetették volna a művészetet (olyanannyira nem, hogy az addig példátlan ügyességgel használták propaganda célokra), hanem azért mondta, mert egy pillanatig sem tolerálta a kulturális közegben uralkodó liberális dominanciát, mi több, le kívánt vele számolni!

Bár az Új Jobb sosem tagadta meg, hogy militarista, az erőszakot el nem utasító nézeteket vall (volt, hogy terrorcsoportokkal is összefüggésbe hozták őket), a külsőségekre nagyon odafigyeltek. Erre azért volt szükség, hogy ne jussanak az őelőttük betiltott szélsőjobboldali csoportok sorsára. Kezdetben a mozgalom tagjainak az is nagyon szigorúan elő volt írva, hogy milyen szavakat nem használhatnak nyilvános rendezvényeken. Fontos megérteni, hogy az alapításukkor regnáló de Gaulle-kormány alapvetően jobboldali volt, de a szélsőjobbosokat, fasisztákat tűzzel-vassal üldözték. Ez ugyanígy igaz volt a térség összes országára, hiszen senki sem akarta, hogy valahol megjelenjen a következő Hitler, és megismétlődjön a második világháborúhoz vezető út.

A mozgalom ideológiai alapja címszavakban: etnopluralizmus, jog a különbőzőségre és ún. kulturális differencializmus. Mindez azt jelenti, hogy a második világháború környéki fasiszta eszméket (amik lényegében rasszizmusra és xenofóbiára épültek) felváltották egy páneurópai jellegű gondolkodásmóddal, gondolatiskolával, ami egységes (pán-)európai identitást hirdet, és azt vallja, hogy az európai nemzeteknek meg kell békélniük egymással, sovinizmus helyett békés nacionalizmusra törekedni, és együtt felvenni a harcot a külső fenyegetések ellen. Erről szól a kulturális differencializmus: nem szükséges elnyomni vagy megsemmisíteni a másikat (mint Hitler), mindenkinek joga van a saját kultúráját megélni és gyakorolni, de csak és kizárólag a saját őshonos területén. Ez alapvetően oda vezet, hogy a különböző kultúráknak nem szabad keveredni; amennyire csak lehet, szegregálva kell élni. Tehát minden kultúra egyenlő, de egyúttal különbözőek is, a keveredés pedig nem vezet jó irányba. Ha egy afgán menekült Európába érkezik a tálib hatalomátvétel miatt, annak tiszteletben kell tartania az európai kultúra őshonosságát. Persze az Új Jobb alapvetően elutasítja a bevándorlást és különösen a multikulturalizmust. A Hitler-féle etnikai különbségek helyett tehát a kulturális különbségekre került a hangsúly, illetve végeláthatatlan erőszak helyett a békés, de mindenképpen szegregált együttélésre. Az Új Jobb a nevével ellentétben mindenképpen a múltban keresi a gyökereket, és arra építené fel az említett európai identitást. Ugyanakkor mégis újítónak tekinthető, hiszen korábban senki sem fogalmazott meg hasonló gondolatokat.

Ez az eszmerendszer persze nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem hosszú évek, évektizedek alatt, folyamatosan változva a mozgalom filozófusainak és ideológusainak gondolatai nyomán. Míg a kezdetekben a kommunisták voltak célkeresztben, a jelenben a liberalizmus, az iszlám és a tömeges migráció alkotja a fő ellenségképet. Az igazság az, hogy az Új Jobb nem számított kiemelkedően számottevő tényezőnek a francia közbeszédben a ’90-es évek közepéig. Nevük leginkább a manapság uralkodó, szélsőséges liberalizmus problémáira adott válaszokkal hozhatóak összefüggésbe. Ezek a válaszok ugyanúgy ötvözik az egyetemeken megbújó értelmiségi gondolatot és a harcos fanatizmust, mint az 1970-es években. Benoist mellett a mozgalom legjelentősebb ideológusai: Guillaume Faye, Giorgio Locchi, Dominique Venner. Az ismertségük ugrásszerű megnövekedése után a 2000-es években még a francia pártpolitikai szférában is jelentős szereplőnek számítottak (a Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés, Franciaország első számú jobboldali pártjának több politikusa is az Új Jobbnál kezdte pályafutását). Napjainkban már ismét a mozgalmi, filozófiai jelleg dominál.

A szélsőséges nézeteik mellett az is megkülönbözteti őket a konzervatív, jobboldali irányzatoktól, hogy egyrészt elutasítják a liberális elit hatalmát szavatoló kapitalizmust, másrészt nem is mondhatóak konzervatívnak, harmadrészt nem keresztény alapokra helyezik az európai identitást – mi több, éles kritizálói a római egyháznak, a mozgalom tagjai közül pedig sokan nyíltan vállalják újpogány nézeteiket. Az Új Jobb szerint alapvetően a kereszténység elterjedése előtti időkből kell merítkeznünk, tehát a római és görög mitológiából, illetve a különböző népek törzsi hitvilágából. Persze nem vallási, hanem kulturális értelemben. Emiatt sokan egyfajta modern reneszászként hivatkoznak a mozgalom filozófiájára. (Hozzáteszem, én ezekkel a gondolatokkal én nem értek egyet teljesen. Véleményem szerint, ilyen téren egy jobboldali embernek a keresztes háborúk és a reconquista szellemiségéből kell merítkeznie.) Ha gazdasági síkon is megvizsgáljuk a mozgalmat, akkor még több baloldaliságot találunk: Benoist olyan fiskális politikát képzel el, ahol az államnak nagyobb szerep jut a bankok és a multik korlátozásában, mint a globális kapitalizmusban.

Leegyszerűsítve elmondható, hogy az Új Jobb gondolatiskolája 70%-ban jobboldali, 20%-ban harmadikutas (praktikusan fasiszta) és 10%-ban baloldali gondolatokat tartalmaz. Én személy szerint azért vagyok a híve ennek a politikai-filozófiai irányzatnak, mert ez lehet az egyetlen szélsőjobboldali eszme, ami a gyakorlatban is működhet, valóságos politikai rendszerként. Az európai országok nacionalistáinak minden körülmények között tartózkodnia kell a sovinizmustól és a történelmi sebek feltépésétől! Emlékezzünk Trianonra méltó módon, de felejtsük el a revíziót! Meglátásom szerint ez az egyetlen út Európa megmentéséhez mind etnikai, mind kulturális értelemben. Az Új Jobb jelentőségét jól mutatja, hogy bevallottan az ottani filozófusoktól insprirálódva alakult meg az erős nemzetközi hálózattal rendelkező identitárius mozgalom – igaz, ők alaposan eltávolodtak az eredetileg jóval szélsőségesebb nézetektől. A páneurópai nacionalista összefogás (amely sok tekintetben párhuzamba állítható a Szálasi-féle konnacionalizmussal) napjainkban nagyon is megjelenik a szélsőjobboldali politikai mozgalmak körében, és ahhoz sem kell különösebben nyitott szemmel járnunk, hogy lássuk: még az európai nagypolitikában is egyre rendszeresebben köszön vissza az Új Jobb szellemisége a vezető jobboldali politikusok, köztük Orbán Viktor megnyilvánulásaiban.

 

2. Az Új Jobb hogyan viszonyul a fasizmushoz? Mi a tapasztalatod ebben? Elfogadják, vagy sok köztük az olyan, aki szimpatizál a fasizmussal is?

Az Új Jobb sok tekintetben összefüggésbe hozható a fasizmussal, és itt most természetesen nem arra gondolok, hogy a rettegést hivatásszerűen gyakorló liberálisok évtizedek óta fasisztáznak mindent, ami egy kicsit is jobboldali. De tény, hogy az Új Jobb ideológiai rendszere kimondottan fasiszta elemeket is tartalmaz. Ilyen például a militarizmus. De az újpogány nézeteik is olyan gyökeres társadalmi változásokat feltételeznek, hogy azok semmiképp sem férnek bele konzervatív keretekbe. Ez összességében igaz a mozgalom által szorgalmazott kulturális újjászületésre is. A konkrét kérdésre, hogy mennyire elfogadott az egyik táborban a másik nézet, nehéz válaszolni, hiszen bár megmásíthatatlan ideológiai alapjai vannak, az Új Jobb mégsem egy homogén, szűk tagsággal rendelkező szervezet, de nem is pártpolitikai szereplő. A fasizmus pedig ebben az értelemben, ahogyan én használom, illetve amilyennek én tartom saját magamat, szintén nem egy konkrét ideológiát takar, sokkal inkább egy általános gondolkodásmódot. A paletta még így is széles, nyilvánvalóan mindenhol vannak igazán véresszájú és kevésbé szélsőséges szereplők is, tehát nehéz általános érvényű kijelentéseket tenni. Ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatom sem sok van sem hazai, sem külföldi körökben, de számomra a két rendszer nagyon is rokonítható.

Maga az Új Jobb elutasítja a fasiszta jelzőt, de én inkább érzek emögött egyfajta megfelelési kényszert (erről bővebben majd az utolsó kérdésnél), mint mély igazságtartalmat. Az Új Jobb szélsőséges, baloldali pontokat is beépített a filozófiájába, tehát az én véleményem az, hogy nem állunk távol a valóságtól, ha nem is fasisztának, de fasisztoidnak tekintjük. Az Új Jobb nem támogatja nyíltan az erőszakot, de a mozgalom filozófiai hátországában pozitív az olyan, a munkáikban az erőszakot kifejezetten legitimizáló gondolkodók megítélése, mint Schmitt vagy Evola. Olvasott jobboldali embernek egyiküket sem kell bemutatni, azt hiszem.

 

3. Az Új Jobboldal milyen viszonyban áll az úgynevezett Alternatív Jobboldallal? Egy laikus számára talán a kettő ugyanazt jelentheti, de mint mi tudjuk, ez nem így van. Mégis a kérdésem az, hogy a két irányzat tapasztalataid szerint mit gondol egymásról?

Alternatív Jobboldal, azaz alt-right alatt elsősorban az egyesült államokbeli jobboldalt értjük. Sajnos azt kell mondanom, hogy bár természetesen a tengerentúlon is vannak méltó képviselői a harcunknak, összességében mégis hihetetlenül távol állnak az európai jellegű nacionalista gondolkodás morális pozíciójától. Nemhogy keleten, de még a nyugat-európai országokban is elképzelhetetlen, hogy egy homoszexuális ember legyen egy ilyen mozgalomnak a vezetője; az USA-ban konkrét példa van erre. De Trump szavazóbázisában ún. LMBT jobboldali csoportok is nagy számban előfordulnak, ahogy feketék és latinók is. Az Egyesült Államok történelme teljesen más fejlődési ívre és tapasztalatokra tekint vissza, így értem én, hogy nem is szabad azonos szemüvegen keresztül tekintenünk Európára és Amerikára, ugyanakkor ki húzná meg a saját erkölcsi határait szigorúan, ha nem pont mi itt, a szélsőjobbon?

Hogy a kérdésre is válaszoljak: az alt-rightra mérsékelt hatást gyakorolt az Új Jobb, elsősorban azért, mert történelmileg nagyjából egy időben kezdett kialakulni a két mozgalom ideológiai háttere. Az alt-right egy rendkívül tág csoportot takar, de többen is nevesítették már az Új Jobbot mint inspirációs forrást. Greg Johnson állítása szerint több rendezvényen is találkozott Benoist-val. Egy másik amerikai fehér nacionalista, Jared Taylor pedig féltucatnyi konferenciára hívta meg az Új Jobb egyik vezető filozófusát, Guillaume Fayét, aki persze örömmel tiszteletét is tette azokon. De hiába jelenik meg a szavak szintjén a konkrét kapcsolat, én súlyos összeférhetetlenséget érzek a francia (tehát az európai) és az amerikai jobboldal között. A Nouvelle Droite ideái Európa megmentéséről egész egyszerűen nem forgathatóak át egy másik kontinensre, még egy azonos kultúrkörbe tartozóra sem. Az Egyesült Államok a népek olvasztótégelye, és a nemzeti identitásuk is erre épül, teljes ellentétben az európai miliővel. Az ottani nacionalistáknak kitartást kívánok, győzedelmeskedjenek a saját harcukban, mi pedig foglalkozzunk inkább saját magunkkal.


4. Engem kifejezetten érdekel, hogy Te miképpen vélekedsz a harmadikutasságról. Sokan, akik fasisztának vallják magukat, vagy szimpatizálnak vele, úgy gondolják, hogy ez egy szélsőjobboldali eszme, és a harmadik utat nem képesek elfogadni, vagy szimplán tudomást sem vesznek ezen politikai pozíció létezéséről vagy érvényességéről. Mi a véleményed erről?

Ezt leginkább hazai berkekben tapasztaltam, a hungaristák részéről. Fontos megérteni, hogy Szálasi annak idején egy mélyen vallásos alapokra épített rendszert képzelt el, a hungaristák ebből indulnak ki. És hát azért az általánosságban mindenképp elmondható, hogy a jobboldal támogatja a vallást és a transzcendenciát, míg a baloldal szembemegy azokkal. A hungarista világnézet teljes mértékben elutasítja a baloldaliságot ennek okán; a jobboldalt a létteljes, abszolút széppel és jóval, magyarul az isteni értékekkel azonosítják, a baloldalt pedig mindezeknek a hiányával. Én személy szerint nem értek egyet ezzel a felosztással, de teljes mértékben tiszteletben tartom a véleményüket. Szerencsére szép létszámban akadnak olyan értelmiségi képviselői a hungarizmusnak itthon, akik nem azért tartják magukat annak, aminek, mert kopaszon, Dr. Martens bakancsban üvöltik végig részegen a tematikus koncerteket. Tehát a párbeszéd abszolút lehetséges a hungaristák és a szélsőjobb egyéb magyar képviselői között. Hála Istennek, a magyar szélsőjobboldal, amely alatt természetesen továbbra is a mozgalmi színteret értem, és nem a pártpolitikát, utoljára 2006 környékén volt olyan erős, mint most. Nagyon sok a fiatal köztünk, tudunk építkezni. Erősek vagyunk, és a mi pozíciónkban most már nem több egy technikai részletnél, hogy zöldinges barátaink miként határozzák meg magukat.

Ami engem illet, én egyetértek a harmadikutas kategória létjogosultságával, és hát tudományosan is ez az elfogadott álláspont. Tudjuk jól, hogy a hungarizmus mellett még számos olyan egyéb harmadikutas, fasisztoid eszme van, amely teokratikus alapon definiálja önmagát, pl. falangizmus, legionarizmus, úgyhogy nem egyedi jelenségről beszélünk. Az én véleményem az, hogy nyugodtan egy kalap alá vehetjük ezeket, a hungarista bajtársaink gondolatainak tiszteletben tartása mellett.


5. Mit gondolsz, a fasizmusnak van jövője? Tudjuk, hogy a második világháború háború befejezése óta démonizált eszme, és aki a fasiszta eszmével vág neki a politikának, a küszöbéig sem jut el.

Talán megmosolyogtató reakció, de erre most rávágom, hogy csak a fasizmusnak van jövője! Szerintem a valóságérzékelés teljes hiánya, mikor valaki azt gondolja, hogy a nyugati világ országaiban létező társadalmi problémák hosszú távon nem fognak polgárháborús helyzetek kialakulásához vezetni. Magyarország esetében elég csak arra gondolni, hogy az előrejelzések szerint 2050 körül már több cigány gyermek fog születni, mint fehér.

Mi lesz akkor? Vannak kivételek, de a cigányság túlnyomó többségét meghatározó etnokulturális háttér a bűnözést és a börtönviseltséget emeli piedesztálra, antiszociális és törzsi alapon szerveződő. Ez a liberálisok vagy épp a kultúrbalosok varázsütésére megváltozik? Harminc éve mond csődöt minden nap az integráció, és aki ezzel nem ért egyet, az vagy álomvilágban él, vagy életében nem tette ki a lábát az újgazdag kertvárosból. De ugyanígy említhetném az őshonos német kultúra eltűnését, London bűnözési statisztikáit, a svédországi vagy a párizsi no-go zónákat. A liberalizmus elferdített valósága napról napra jobban repedezik, egyre betegebb és egyre összeférhetetlenebb dolgokat próbálnak letolni az emberek torkán egyre nagyobb adagokban, és szerintem el fog jönni az a pillanat, amikor az átlagember, aki nem lát túl a napi munkán és az esti tévénézésen, aki sosem foglalkozik politikával, amikor ez az átlagember megelégeli, felemeli a szavát, és szerintem utcára fog vonulni, többen akár felfegyverkezve is.

Afelől teljes a bizonyosságom, hogy ezeket a problémákat, amelyek alapvetően kizárólag a liberalizmus miatt szabadultak rá a világunkra ebben a formában, csakis erőszakkal lehet megoldani. Még az ember sem képes teljesen felülemelkedni az ösztönein, amelyek közül a túlélés a legelemibb! Az emberek túlnyomó többségét nem érdekli a politika, pláne nem a filozófia, ez sajnos igaz, de ha a túlélésük kerül veszélybe, akkor ők is cselekedni fognak. A kérdés csak az, hogy eljön-e valaha az a vörös vonal, amikor a társadalom többsége veszélyben érzi magát. A szélsőliberális propaganda már nyíltan célba vette a gyermekeinket is, ez talán egy vörös vonal lehet, bár a nyugat-európai országok esetében már ez is teljesen elfogadott dologgá vált.

Hozzáteszem, a fasizmus gyakorlati megvalósításához alapvetően nincs szükség sem a társadalom többségének támogatására, sem politikai legitimációra. Ez egy bonyolult kérdéskör. Egy pillanatig sem szeretnék pártpolitikába belemenni, mivel az a terep az elvek temetője, de Magyarország mégiscsak szerencsés politikai helyzetben van más országokhoz viszonyítva. Sajnos az teljesen egyértelművé vált az utóbbi években, hogy az Orbán-kormánytól semmilyen valódi fellépést nem várhatunk a balliberális felforgatók megfékezésére, így azt kell mondanom, hogy az értékeink megvédése ránk, egyszerű hazafiakra hárul, akik ilyen vagy olyan módon, ilyen vagy olyan platformokon, de megvívjuk a magunk csatáit. Egy fasiszta ember mindenekelőtt a háború, a harc szemüvegén keresztül szemléli a világot – és ez a politikára talán mindennél jobban igaz! Úgyhogy azt javaslom minden hasonlóan gondolkodó embernek, hogy álljon csatasorba, a személyiségfejlődés szakaszában lévő fiataloknak pedig azt, hogy válasszák az egyetlen helyes utat!


6. Nekem az az észrevételem, hogy akik a fasizmust vallják, pont a démonizáció miatt nem merik felvállalni, és helyette csak szimplán konzervatívnak vagy nacionalistának vallják magukat a nagy nyilvánosság előtt, ugyanakkor retorikájukban fasiszták maradnak. Nem lehet, hogy talán emiatt fasisztázzák sokan a konzervatívokat is, mert valójában nem is konzervatívok? Ergo, ez a fajta „álca” nem lehet rossz hatással a mérsékeltebb vagy szimplán jobboldali, nacionalista ideológiákra?

Az észrevételed abszolút helytálló, és egyúttal ékes bizonyítéka a Gramsci-féle stratégia győzelmének. A XXI. századra a liberális lett az abszolút mainstream; ők mondják meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Vagy például, hogy mi a jogállam és mi nem az, csak hogy egy kis aktuálpolitikát is vigyek a dologba. Hiába két tömeggyilkos eszméről van szó, kommunistának gyakorlatilag még egyes posztszocialista országokban (pl. Csehország, Oroszország) is nyugodt szívvel vallhatja magát az ember, bár még külföldre sem kell mennünk példáért, hisz az ellenzéki előválasztáson Budapest 8. kerületében egy nyíltan marxista jelölt diadalmaskodott; ezzel ellentétben a fasizmus mostanra általános szitokszó lett, amit bárkire és bármire ráhúzhat a liberális térfél, amely túlságosan jobboldali az ő ízlésüknek. A fasizmus már jó néhány évtizede nem egyszerűen szélsőséges ideológiaként van kezelve, hanem egy végletekig démonizált stigmaként. Ez a balliberális kultúrharc legnagyobb győzelme. Nekünk kell alkalmazkodnunk hozzájuk, az ő játékszabályaikhoz, és nem nevezhetjük néven saját magunkat, hiszen mind a szó jelentését, mind a mögöttes ideológia tartalmát elferdítették. Ilyen környezetben nem csoda, ha valaki nem akarja kockára tenni a saját és családja egzisztenciáját, különösen most, az ún. cancel culture korában. Az egyetemi éveim alatt vagy a munkahelyeimen én sem hirdettem különösebben magamról, hogy fasiszta vagyok, de még annyit sem, hogy radikális. Sajnos ilyen világot élünk, legalábbis egyelőre. Bár én úgy veszem észre, hogy a vidéki átlagember, még értelmiségi körökben is, bizony nem kér a deviáns liberalizmusból. A kérdésedre válaszolva, bizony nagyon sokan szélsőségesek, akár fasiszták a konzervatív szubkultúrákban, de azon maximum mosolyogni tudok, mikor pl. a kormányt fasisztázzák le, vagy a hozzájuk köthető mérsékelt szervezeteket, közéleti szereplőket. Hát a legtöbbjüknek még a jobboldalisága, kereszténysége is erősen megkérdőjelezhető! Hadd ne mondjak példákat. A szélsőjobb felé tekintve: a Mi Hazánk Mozgalom klasszikus példája az általad is leírtaknak. Retorikájukban rengeteg a fasiszta visszacsatolás, de maximum a nemzeti radikális jelzőt merik felvállalni. Ez az ő szempontjukból érthető, igyekeznek szélesebb rétegeket megszólítani. A pártpolitikában mindig kompromisszumokat kell kötnöd az elveid kárára. A visszafogottság nem jelent egyet az eszmény feltétlen szembe köpésével, sőt akár hasznos is lehet – ezzel együtt én nem kérek belőle. A szélsőjobboldali mozgalmi színtérről pedig csak annyit, hogy itt azért nem esik nehezére kimondani az embereknek, hogy fasiszták, nácik. A magyar szélsőjobb két vezére, Tyirityán és Incze is megtette már ezt. Minket már tényleg csípőből fasisztáznak, és esetünkben ténylegesen igaz is a többségre. A maradék meg már csak dacból is felvállalja. Alapvetően nagyon fontosnak tartom, hogy átugorjunk végre a liberális játszótér kerítésén, és ne az ő elvárásaiknak akarjunk megfelelni. Egyetlen percig sem kellene foglalkozni az ajvékolásukkal! Nem nekik kell megfelelnünk, hanem Istennek és az elveinknek.

Végezetül azt kérdezted, hogy ez az álca nincs-e rossz hatással a mérsékelt jobboldalra. Az én szemszögemből nincs rossz hatással, hisz nekünk az is feladatunk, pláne a mai magyar politikai valóságban, hogy az ún. mérsékelt jobboldalt minél inkább jobbra és jobbra toljuk, magyarul a helyes út felé. Én egyáltalán nem vagyok az ellen, ha valaki nem szélsőséges, de nekik sem kellene ellenünk lenniük! Fogjunk össze, amiben tudunk, mert ehelyett akár a baloldallal, akár a liberálisokkal való együttműködés egyet jelent a lassú halállal. Bár a Jobbik halála mondjuk nem lassú, hanem fénysebességel száguldó. 🙂 Persze arról is megvan a véleményem, hogy kik vannak igazából rossz hatással a jobboldalra. Azok, akik nem betiltják a Pride-ot, hanem megtűrik azt. Én nem tudom, ezek az emberek nem tanultak történelmet, nem hallottak Gramsciról? Dehogynem, csak gyávák, apatikusak cselekedni – avagy melegkonzervatívak, ahogy mi hívjuk őket. Pedig a történelemből világosan kiderül, hogy ha nem szállunk szembe az ellenségeinkkel itt és most, és uraljuk le a pillanatot, akkor ők egyre erősebbek lesznek, mi pedig egyre gyengébbek. Ez a harc is csak fasizmussal, azaz nyílt konfrontálódással nyerhető meg. A kormány hoz egy törvényt, amivel meg lehetne tenni az első lépéseket az lmbtqstb lobbi ellen, de aztán be sem tartatják a rendőrséggel. Eközben a Pride már vidékre is eljut. Innen üzenném a tisztelt döntéshozó uraknak, hogy téves úton járnak. Nem a brüsszeli kritikáktól kellene félni, hanem a nemzethaláltól. A melegkonzervatívok mellett pedig az olyan személyek is hihetetlenül káros hatással vannak a magyar jobboldalra, sőt egyenesen a magyar nemzetre, akik köpönyegforgatóként elárulták a saját elveiket, most pedig a néppártosodásból vagy épp a mérsékelt konzervativizmusból próbálnak megélni, brandet építeni. Mindenki tudja, hogy melyik pártra gondolok, de ugyanakkor egy adott személyre is, aki korábban egy volt közülünk, most pedig médiaprostituáltként élvezi a kormányközeli rivaldafényt. Ezeknek az embereknek egy dalszövegből vett idézettel üzennék, és egyúttal legyen ez a zárógondolatom: 

„A gyávák, akik a mozgalmat elhagyták

Ma kényelemben élnek.

Kispolgári életük csak gyarlóság

És csak szégyen.

Ők sohasem voltak nácik,

Csak jellemtelen férgek, 

A mi sorainkban e fajtának nincsen helye.”



Köszönjük szépen a részvételt és hogy bemutattad a hallgatóknak az általad vallott eszméket és az Új Jobboldalt. Kifejezetten örülünk annak, hogy ilyen hosszú interjút adtál, mert nagyon érdekes volt hallgatni és szerintem mindenki számára az lesz, akár egyetértenek veled, akár nem. Kedves hallgatók, köszönjük a figyelmet, és várjuk a témára, valamint az elhangzottakra való reakcióitokat a komment szekcióban.

Amennyiben ti is szeretnétek egy hasonló videóban nézeteiteket, filozófiátokat, vallásotokat bemutatni, írjatok e-mailt nekünk az ideologiaktarhaza@gmail.com címre, tárgyként adjátok meg a témát, amiről beszélni szeretnétek, illetve néhány sorban vezessétek fel nekünk.

További információkért ajánljuk a videó leírását, illetve a komment szekcióban való böngészést és kérdezést.

Sziasztok!