Olasz fasizmus

Sziasztok! Ez itt az IdeoLog című műsorunk, ami nem objektív és tárgyilagos, hanem szubjektív, értékítéletekkel teli, és azért készül, hogy lássátok, hogy más emberek (ez esetben a nézőink) hogyan gondolkodnak a világról, milyen eszméket vallanak, illetve világnézettel rendelkeznek. Ezt a sorozatot hallgatva kicsit kiszakadhattok a véleménybuborékotokból, és olyan gondolatokkal találkozhattok, amelyekkel nem feltétlenül értetek egyet.

Ebben a részben Márkkal fogunk interjút készíteni az olasz fasizmusról. Szóba kerül a nemzetiszocializmus és fasizmus közti különbözőség, a szélsőjobboldaliság és harmadikutasság, a vallás, antiszemitizmus és még sok más.

 

1. Először is, kérlek, röviden mutasd be az olasz fasizmus ideológiáját! Mely ideológiákból vagy eszmeáramlatókból merít a fasizmus? Ki volt az ideológusa? Milyen elvek mentén rendeződik stb.?      

Szervusztok! Igyekszem a klasszikus olasz fasizmus leglényegesebb aspektusait megvilágítani, talán így jobban kontextusba is tudja helyezni majd a hallgató a fasizmust. Ugyan összehasonlítható más ideológiákkal, bár én továbbra is világnézetként értelmezem, mivel jóval több, mint politikai gondolkodás. A fasizmus filozófia, politika, sőt életstílus – tehát egy holisztikus, az élet minden területére kivetíthető szó szoros értelmében vett világnézet.

Első ideológusa, az olasz Benito Mussolini elsőként fogta csokorba a fasizmus előtt kialakult, de a későbbi fasizmusra hasonlító illetve arra érdemben ható gondolatokat, azonban ebből  kifolyólag ő volt az első centralizálója, animálója  a fasizmusnak, mint első államférfi, aki létrehozta a világ első fasiszta államát.

Ideológusai, teoretikusai és filozófusai többek közt Giovanni Gentile, Enrico Corradini, Alfredo Rocco, Sergio Pannunzio, Ugo Spirito, Carlo Costamagna, illetve művészek, más gondolkodók korábbi időkből, ráadásul Olaszországon kívülről is sokan hatottak rá.

Olyan emberek, akiknek gondolataiból, filozófiai vélekedéseiből, illetve ezek szintéziséből született meg a fasizmus eszméje, továbbá politikai síkon a jobb-bal oldal szintézise, ahogyan a két radikális oldal (a tradicionalista szélsőjobb és az antimarxista, forradalmi szélsőbal) közeledett egymás felé, majd egy pontban összeértek.

Adriano Olivetti, aki forradalmi szindikalista volt – tehát politikai pozícióját tekintve szélsőbaloldali –, látta ahogy végleg összeomlottak Olaszországban a domináns szocialista ideológiák, főleg a marxizmus és annak internacionalizmusa. Miután a munkásosztály mindenütt hősiesen küzdött saját országa oldalán, őszintén, becsülettel, rengetegen önként jelentkeztek (különösen a németek körében), tehát az a légből kapott feltételezés megbukott, hogy a proletárok, a munkások valamilyen utálattal viseltetnek saját országuk, nemzetük iránt. És nemcsak hogy nem riadtak vissza attól, hogy más nemzetekkel szemben fegyvert fogjanak, hanem oroszlánként indultak a harcokba, mikor ütött az óra. Ebből kifolyólag, felmerült Olivettiben is egy gondolat: mi lenne, ha létezne egyfajta nemzeti érzelemmel átitatott szocializmus? Azt, hogy pontosan hogyan nézne ki a gyakorlatban, még nem tudta, de később ez is kristályosodott. A lényeg, hogy ott volt ez a gondolati szikra, ami később valósággal berobbant: mi lenne, ha lenne egy új társadalom, egy új forradalom, ami egyszerre idealista és arisztokrata, regeneratív és transzformatív, voluntáris és hősies?

Mitöbb, Olivetti, aki egyébként államellenes volt, felvetette azt is, hogy felülvizsgálnák az összes öröklött doktrínát: mi lenne akkor, ha létezne egy állam, ami valami radikálisan új, ember által nem látott és nem tapasztalt, illetve más alapokon nyugodna? Emellett a parochiális érdekek fölé az egész nemzet érdekét tenné, így ennél a pontnál kimondhatjuk, hogy a domináns, olasz baloldali gondolatvilág súlypontját a jobboldal felé kezdte kitolni, és ekkortájt jelent meg Mussolini is, aki az 1913-as Utopia című, akkor még szocialista újságban megjelentetett egy cikket Giovanni Baldazzitól, melyben August Blanqui heroizmusáról, idealizmusáról, áldozatkészségéről beszélt. Ezután Valentino Piccoli írása jelent meg az Utópiában, ahol a 19. század materializmusát és determinizmusát elítélte, valamint ebben a cikkben Giovannti Gentile renovatív, azaz megújuló nacionalizmusa is pozitív színben lett feltüntetve.

Még egyszer hangsúlyozom: egy szocialista újságban. Tehát mind a nacionalizmus, a forradalmi szindikalizmus, a filozófiai idealizmus és az olasz szocializmus egymáshoz közeledni látszott, aminek persze nem minden baloldali örült.

Mario Missiroli, aki Gentile követője volt (tehát egyfajta újnacionalista), ebben az időben egy új, modern államról beszélt, ami idealista és spirituális, illetve amivel az egyénnek egyesülnie kellene morálisan és politikailag. Szerinte ez nemcsak a közösségi életet erősítené, hanem az egyén is így tudná maximális potenciálját elérni, tehát az „Én” és a „Mi” tökéletes életösszhangja valósulna meg. Mussolini ebben is csakugyan fantáziát fedezett fel. Látszódik ez a szintetizáló periódus a politikai síkon. Gentile aktualizmus filozófiája, avagy „a tiszta cselekvés” filozófiája majd mindent áthat, a törvénykezést, a politikát, a moralitást, az etikát és az alakuló fasiszta államot is, amit majd végül Mussolini, Olaszország vezetője életre hív.

Tehát akkor nézzük, mi is filozófiailag a Fasizmus. A fasizmus egy a legmesszemenőbbekig idealista, pontosabban antimaterialista, sőt antiindividualista, ám nyilvánvalóan nem egyén- és személyiségtagadó  életfilozófia. Ezek kikristályosodnak abban, hogy felismeri az időtlen, örök értékét, spirituális esszenciáját az embernek. A Lélek világában és az átmeneti, múlandó aspektusát a földi, természeti létében. Az abszolút értékét az egyénnek a Lélek világában, és a relatív értékét a földi életben. Azt, hogy az Államnak egy a földi életben abszolút felsőbbrendű, etikus entitásnak kell lennie annak, amely ezt fenntartja, és hogy az ember nem csak kenyérből él, hanem főleg hitből és hit által. És végül, hogy mindenféle vélt személyi szabadság elhalványul ahhoz képest, ami tényleg számít és van jelentése: ez pedig a Lélek szabadsága. A Fasizmus odaáll az egyén elé, hogy közölje vele: a Te természeti életednek nincsen abszolút értéke, maximum relatív. Abszolút értéke akkor van, illetve lesz, ha lelkileg/szellemileg a legnemesebb vagy: például a transzcendenciát helyezed az abszolút igazság fölé, a vallások felett álló egyetemes erkölcsösség fölé. Ha hiszel egy teremtőben, akkor a felé való közeledés. Mi a jó élet? Felvetődik a kérdés. Olyannak, amilyennek a földi életnek ideálisan kellene kinéznie?

Végül minden fejlesztése, fejleménye a szociális, politikai és gazdasági organizációjában az emberiségnek nem lehet más, minthogy a spiritualitás minél jobban realizálódjon a földi életben, mert nem lehet ezeket a természetbeni fejlesztéseket a végcélként felfogni. Nem a jobb házak, a jobb iskolák, a jobb utak a végcélok, hanem az ember legmesszemenőbbekig való spiritualizálása. Az életvitel 3 nagy princípiumon kellene nyugodjon: egység, tekintély és kötelesség. Ezek a társadalom alapját képezik, a törvény erre épül, és ez adja a  morális rend esszenciáját.

Az egység elve az, miszerint egy láthatatlan kéz összeköti minden ember sorsát a nemzetben. Nincs egyetlen öröm vagy bánat, amit egy egyén átél, ami végül ne hatna ki az egész nemzet életére. A jó szociális élet ott kezdődik, hogy felismerjük azt, hogy az egyén életének jóléte is függ a nemzeti közösség jólététől, és vice versa.

A tekintély elve az, hogy a hősnek kell vezetnie az országot: nem katonai hő, hanem annál több, a lélek hőse, mivel az univerzum abszolút realitása nem mindenkinek egyformán mutatkozik meg, mert vannak emberek, akik isteni eredetű sugallattal, gondolatokkal vannak megáldva. A szintézis, az intuíció, a jelenések, a Hős adottságai. Persze mindannyian a divinitás, azaz az isteni teremtett rend részesei vagyunk, de a Hős közelebb áll hozzá. Amit ő lát az életben, mi azt nem látjuk.

A fasiszta állam egy olyan piramis, ami társadalmi, politikai, gazdasági, erkölcsi és vallási organizmus, aminek a csúcsán a Hős áll,  és itt megmutatkozik a totalitása az erkölcsösségnek. A Hős vezet, de nem csak azért, mert bölcs, hanem mert erkölcsös, és tekintélye csak az erkölcsben kiemelkedőnek lehet. Az erkölcsben romlott zsarnokok ellen lázadni, mondhatni kötelesség.

A fasizmus szociális rendszerének alapjaiban nincs értéktelen néptárs: mindenki érje el a maximális potenciáját, és foglalja el a megfelelő helyét a hierarchikus közösségben, képességeinek, személyiségének megfelelően.

A kötelesség elve az, hogy az embernek fel kellene ébrednie a felelősségére a másik iránt, ezek Mazzini gondolatainak öröksége: a kötelesség a jogok felett. Az egyén hite a Jog. A kötelesség a közös kollektív hit, a  jog maximum csak rombolhat, de építeni nem tud. A kötelesség épít, társít és egyesít; egy általános törvényből származik, míg a jog csak az emberi akaratból fakad. Ezért semmi sem gátolja a harcot egy jog ellen; bármely egyén fellázadhat egy másik olyan joga ellen, amely őt sérti; és az egyetlen bíró az ellenfelek között a nyers Erő marad. A kötelességen alapuló társadalmak nem lennének kénytelenek az erőhöz folyamodni. A kötelesség, miután elismerték, mint szabályt, kizárja a küzdelem lehetőségét; és az egyént az általános szabály alá veti. Azoknak a zsigeri küzdelmeknek a gyökereibe vág, amelyeket a jog nem képes megakadályozni, és maximum gyógyítani próbál. A jogok doktrínája véget vet az áldozatvállalásnak, és eltörli a mártíromságot a világból; mindenhol az egyéni jogok elmélete, az érdekek irányító és mozgató erőivé válnak, és a mártíromság ad abszurdum, mert milyen érdekek maradhatnak az egyénnek fenn a síron túl?

Ezek dióhéjban a fasizmus filozófiai alapjai, majd minden nép és nemzet a saját kulturális adottságainak megfelelő finomhangolásokat ejtett, esetleg kiegészítette saját filozófiai nézeteivel, mint a német nemzetiszocialisták, aminek hatása megmutatkozott a gyakorlati politikában is. Politikailag pedig nagyon röviden, amint szemléltettem, a bal-jobboldali hamis ellentétpár helyett alternatívát kínál, mivel mind a kettőben vannak értékek, igazságok, és ez érvényes gazdaságpolitikailag is.

2. Sok vita van arról, hogy a fasizmus az jobboldali, baloldali vagy harmadikutas-e. A legtöbb ember szerint szélsőjobboldali eszméről van szó, viszont a fasiszta ideológusok ettől mindig is elhatárolódtak. Ugyanakkor vannak, akik szerint nem az ideológusok által elmondottak alapján kell megítélni az adott ideológiát. Neked ezekről mi a véleményed?

Kezdem a végével. Akik szerint nem az adott ideológus által felvázoltak alapján kellene megítélni egy ideológiát, legitimnek gondolják-e vajon azt, hogy mondjuk az anarchoszindikalista ideológus, Bakunyin szélsőjobboldali? Tegyük fel, hogy én ezt gondolom, és kész. Kb. minden normális metodikán túllépve, hasraütésszerűen gondolom ezt. Ugye nem kell részleteznem, hogy ez mennyire egy röhejes elgondolás?

Ami a fasizmust illeti: nem jobbos, nem balos, hanem harmadikutas. Idézhetnék millió helyről, fasiszta ideológusoktól, akik könyveikben és beszédeikben egyaránt elhatárolódtak a jobboldaltól és a baloldaltól is. Akit érdekel, tőlük olvasson, és ne az utálóiktól. Nyilvánvaló, hogy a fasizmusról objektíven tanulni leginkább fasisztáktól vagy az őket elemző, hiteles tudósoktól lehet, és nem pedig az antifasiszta újságíróktól és a helyi kocsma vagy éppen a komment szekció véleményhuszáraitól.

Szerintem felesleges szaporítani a szót ezzel kapcsolatban, mert eleve, ha valaki minimálisan ismeri a régi rendet, tehát a francia forradalom előtti korszellemet és rendszert (ezesetben a feudalizmusra gondolok), a kiváltságos osztályokkal, mint amilyen az arisztokrácia, tudják, hogy abban az időben előjogaik voltak… ráadásul az, hogy a jobbágyokkal ők egy nemzetet alkotnának, fel sem merült. Na, a fasizmusban előjoga semelyik osztálynak sincs, semmilyen különleges származású embernek sem, hanem mindenkinek egyformán kötelességei vannak a nemzeti közösségben elsősorban, mindegy, hogy gazdag vagy szegény, munkás, paraszt vagy értelmiségi, nő vagy férfi – és sorolhatnám. Majd a kötelesség elvégzése után lehet beszélni a pozitív jogokról. Ha a fasizmus annyira szélsőjobboldali lenne, mint ahogy általában gondolják, akkor miért szüntetett meg kardinális szélsőjobboldali berendezkedéseket? Ez egy ellentmondás volna. Sir Oswald Mosley az angol fasiszták egykori vezetője modernkori cézárizmusként jellemzi a fasizmust. A fasizmus se nem teljesen a modernizmus, se nem teljesen tradicionalizmus. A kettő között van tökéletes balanszban.

 

3. Eleinte Mussolini azt mondta, hogy a fasizmus csak Olaszországban jöhet létre, majd később, mikor ennek ellenére mégis több országban fasiszta szervezetek alakultak, megváltoztatta ezt az álláspontját. Ez után azt mondta, hogy tévedett, mert a fasizmus az nem csak egy olasz ideológia, hanem egy világnézet is, ezért mindenhol létre tud jönni. Szerinted is így van? Miért van az, hogy a fasizmus nagyon hamar gyökeret vert mindenütt a világban?

Határozottan világnézet. És igen, létre tudott jönni bárhol. Volt már a világ minden szegletében, és jelenleg is van aktív fasiszta élet: például a Közel-Keleten a baaátisták. Azt hiszem, hogy azért terjedhetett el olyan gyorsan, mivel az emberek többsége mindig keresi a spiritualitást, a hitet és a közösséget is, tehát azt, hogy legyen úgymond értelme az életnek, illetve legyen valamiért, valakikért élni, és adott esetben meghalni.

Úgy gondolom, hogy a fasizmus valahol a liberalizmus és a marxizmus ellen való fellázadás volt, mert a feudalizmust követőn sem a liberalizmus, majd az arra reagáló marxizmus nem tudott kánaánt teremteni.

Ez  manapság szintén elmondható sajnos, és láthatólag mindkét irányzat erőlködve ügyködik az ideális világképük valósággá tételén. Ám azt hiszem, a liberalizmusnak nem sok maradt hátra, és ezt a gyakorlati élet is bizonyítja: ahol rendszerváltások zajlanak napjainkban (mint például Kínában), ott sem a szocializmusból a liberalizmusba térnek át szép lassan. hanem a saját útjukat járják. Ez ellen bárhogy is őrjöngenek bizonyos érdekcsoportok a Nyugaton, már nem tényezők, mivel igen nagyot fordult a világ a II. világháborút követően.

 

4. Az olasz fasizmusról sokan azt állítják, hogy épp oly antiszemita és rasszista eszme, mint a később alakult nemzetiszocializmus. Ennek van valóságalapja?

A rasszizmusról csak annyit szeretnék mondani, hogy nem fajgyűlöletet jelent. Ha valaki a rasszok létezéséről beszél, ami több mint, csak bőrszín – az már rasszizmus egyesek szemében, holott valójában a rasszok létezése nem ideológiai álláspont, hanem természettudományos. Bár, hallottam már arról, hogy egyesek szerint a tudomány rasszista, például a matematika vagy a biológia, de nem hiszem, hogy ezekre az őrült, szélsőséges véleménydiktátorokra kell alapozni bármit is.

És akkor térjünk ki arra, hogy szerintem azzal nincs probléma, ha valaki a saját rasszát különösen kedveli, mivel ez nem jelenti azt, hogy más rasszokkal ki kell zárni az együttműködést – kooperálni egyébként is szükséges, gondoljunk csak a kereskedelemre. Micsoda hülyeség volna azért nem kereskedni egy országgal, mert feketék lakják?!

Az antiszemitizmusra annyit reagálnék, hogy az antiszemitizmus okai nem a fasizmusban keresendők. Az egy történelmi tény, hogy antiszemitizmus a fasizmus megjelenése előtt több ezer évvel már létezett. Gondoljunk csak az Ószövetségre, az Egyiptomban üldözött zsidókra. Valójában, a zsidók történelme jórészt arról szól, hogy akárhova mentek, gyűlölték és üldözték őket, jóval a kereszténység megjelenése előtt is Persze, a középkori Európában is sokszor így volt, de ez sem általános.

A zsidók üldözésével kapcsolatban ajánlanám a Talmud tanulmányozását, keresztényeknek kiváltkép. Azért ajánlom, hogy lássák azt, hogy az interkulturális összetűzéseknek voltak előzetes történései, és nem csak úgy, csettintésre alakultak ki. Mindazonáltal nyilván nem lehet azt kijelenti, hogy pusztán önamagában a biológiai zsidó származás eredendően gonosz vagy rosszinduatú embert eredményezne.

De ezt az olasz fasiszták sem gondolták igy. Ha valaki mégis tud idézni Mussolinitől antiszemita kijelentéseket, szívesen fogadom.

A zsidó népiség megélésével önmagában semmi gondjuk nem volt, és egyébként nekem sincs. Csak, hogy említsek történelmi példát, a zsidóknak is volt radikális, fasiszta szervezete. Ez volt a Lehi mozgalom, amely még a nácikkal is szívesen együttműködött volna.

Sőt, volt olyan zsidó is, aki az élete árán is segített a fasiszták küzdelmében: egy Angliában élő, zsidó férfi, nevezetesen John Amery, aki a spanyol polgárháborúban a nacionalista és fasiszta oldalon, tehát Francisco Franco oldalán harcolt. Angliában különböző figyelemfelhívó kiadványokat, szórólapokat terjesztett azért, hogy Anglia és Németország között ne legyen háború, és hogy inkább szövetségre kellene lépniük. Ehhez hasonló célokkal, kvázi politikai menekültként a Harmadik Birodalomban talált menedéket, miután forró lett a lába alatt a talaj Angliában. Majd más országokban is további harcot folytatott, és a fasiszta oldalon való kiállást szorgalmazta, illetve sürgette. 1944-ben, a norvég fővárosban, Osloban, miután már egyre valószínűbb volt a vereség, a következőt mondta egy beszédében:

„Ha mind együtt szeretnénk, akkor tudnánk egy jobb világot létrehozni. Fel kell fognunk, hogy jelenleg egy közös ellenséggel szemben, az egyetlen férfi köré kell sorakoznunk, aki tényleg valami alkalmazhatót hozott létre. Az egyetlen hadsereg köré, ami 100 százalékig Europáért harcol, és a civilizációért. Rengeteg idő lesz utána vitatkozni, sok idő. Jelenleg egy Főparancsnok van, egy férfi, aki köré kell sorakoznunk, független politikai véleményünktől. Ha szeretnénk megmenteni a civilizációt, ezt a német hadsereggel és Adolf Hitlerrel lehet, és egyedül csak velük. Éljen Hitler!”

 

5.Vannak, akik azt gondolják, hogy az olasz fasiszták keresztényellenesek, és szembe mennek a keresztény erkölccsel. Mit gondolsz erről a vélekedésről? Illetve, tudod ezt cáfolni?

Lehet, hogy vannak, akik így gondolják, de ezt vagy azért mondják, mert rosszindulatúak vagy mert ostobák. Maga a fasiszta Gentile vezette be az állami oktatásba a katolikus hittan oktatást. Sőt, a fasiszták igyekeztek a Római Egyház felé terelni az embereket. Az persze más kérdés, hogy a fasizmusban a Római Egyház nem áll az állam felett, illetve, hogy az olasz kultúra és az egyetemes erkölcs létezik. A Római Egyház nélkül is az állam van a csúcson, ráadásul, minthogy a spiritualizálódás lenne a cél, támogatandó a vallásos élet, ha ez az egyént segíti útjában. A Vatikánnal a kapcsolatukat egy konkordáttal rendezték, tehát semmiképpen sem voltak velük ellenségesek, csupán limitációk voltak.

 

6. A fasizmus és a nemzetiszocializmus között vannak számottevő különbségek? Sokan úgy vélik, hogy két egymástól szögesen eltérő ideológiáról van szó. Mi viszont úgy véljük, hogy a nemzetiszocializmus is egy fasiszta-szerű ideológia, hiszen annak hatására jött létre, és csak lokális szinten van eltérés a különböző fasiszta eszmék között. Van, aminek egyedi nevet is adnak, ettől még nem lesz egyik vagy másik egyedi eszme, csupán kicsit más, az adott ország igényeire szabva. Ezzel egyetértesz, vagy te is az ezzel szembenálló álláspontot képviseled?

Azt többször kijelentette Adolf Hitler a beszédjeiben, hogy a fasizmus és a nemzetiszocializmus közt nincs számottevő különbség. Valóban, fundamentálisan nincs köztük, maximum részfilozófiáikban, gyakorlati politikájukban, ugyanis a németek például több hangsúlyt fektettek Meister Eckhart, középkori német  miszticista tanitásainak terjesztésére. Azoknak, akik a pogányságot szintén halottnak tekintették, de a kereszténységben már nem találták meg spiritualitásukat, ettől függetlenül is vallásszabadságot hirdetve. Szóval, nem igazán van olyan jelentős különbség, én azt gondolom.

 

7. Mit gondolsz? Szerinted a klasszikus fasizmusnak lehet jövője? Vagy egy olyan ideológiáról van szó, ami olyan megbélyegzést kapott, amelyből soha nem lesz képes felállni?

Van jövője, de általánosságban azt szeretném elmondani, hogy a fasizmus helyett inkább a harmadikutasságnak van jövője. Ahol meghaladják a pártokráciát, ahol elismerik, hogy mind a két politikai és gazdasági oldalban vannak előremutató és ideális elvek, ott lesz valódi társadalmi fejlődés. Ahogy Hitler fogalmazott: „Amit ti csináltok, az őrület” – ezt a pártoskodókra mondta.

Pontosabban, a jobb- és baloldal által megosztott emberekre mondta, mivel ezek a végtelenségig tépelődhetnek, mindazonáltal sosem fogják tudni tartósan realizálni csak az egyiket vagy csak a másikat. Sajnos, ha kizárólag a jelenlegi magyar közéletre gondol az ember, ott is látszik, hogy tulajdonképpen egymás rokonait is megutálják emberek a pártkatonáskodás miatt. Mindkettő oldalon demagógok sokaságával találkozhatunk. Ahol pedig ezek az energiák szintetizálva vannak, ott nincs megállás.

Köszönöm a figyelmet!

Köszönjük az interjún való részvételt Márknak, a hallgatóknak pedig a figyelmet.

Amennyiben ti is szeretnétek egy hasonló videóban nézeteiteket, filozófiátokat, vallásotokat bemutatni, írjatok e-mailt nekünk az ideologiaktarhaza@gmail.com címre, tárgyként adjátok meg a témát, amiről beszélni szeretnétek, illetve néhány sorban vezessétek fel nekünk.

További információkért ismételten ajánljuk a videó leírását, illetve a komment szekcióban való böngészést és kérdezést.

Sziasztok!