Sziasztok! Ez itt az IdeoLog című műsorunk, ami nem objektív és tárgyilagos, hanem szubjektív, értékítéletekkel teli, és azért készül, hogy lássátok, hogy más emberek (ez esetben a nézőink) hogyan gondolkodnak a világról, milyen eszméket vallanak, illetve világnézettel rendelkeznek. Ezt a sorozatot hallgatva kicsit kiszakadhattok a véleménybuborékotokból, és olyan gondolatokkal találkozhattok, amelyekkel nem feltétlenül értetek egyet.

Ebben a részben Ács Barnabás politológus hallgatóval fogunk interjút készíteni a marxizmusról, mivel nem csak érdeklődik az eszme iránt, hanem vallja is.

1. Először is, kérlek, foglald össze a nézőknek, hogy hogyan alakult ki a marxizmus, mint világnézet!

Üdvözlök mindenkit, és köszönöm a lehetőséget. Nos, kezdjük azzal, hogy a marxizmus jelentése nem más, mint a marxi életműbe vetett hit. Ha én marxista vagyok, lehetnek ugyan különböző elképzeléseim, de az mindenképpen elmondható rólam, hogy Marxnak a társadalomról és gazdaságról alkotott elképzelései nagyon közel állnak hozzám, és velük tudok leginkább azonosulni. Hogy ezeknek pontosan mik az alapkövei, arra mindjárt kitérek, de előtte kiemelnék néhány biográfiai adatot.

Amit Marx magánéletéről érdemes tudni, az az, hogy a XIX. század elején született Németországban, majd ellenzéki újságírással foglalkozott, amelyet aztán több-kevesebb sikerrel cenzúráztak, tiltottak. Engels úgy jött a képbe, hogy Kölnben látogatást tett a Rheinische Zeitungnál, és ott figyelt fel Marxra, akinek később szárnysegédje, szponzora, illetve, hogy stílusosan fogalmazzak, elvtársa lett. Ő egyébként tehetős ember volt, lévén az apjának volt egy gyapotszövő üzeme Angliában. Marxnak szüksége volt egy ilyen barátra, hiszen saját anyagi helyzete nem volt a legszerencsésebb, arról nem is beszélve, hogy egyik ország után tiltották ki a másikból. Azt se felejtsük el, hogy ha nincs Engels, ma lényegében nem érthetnénk Marxot, hiszen halála után Engels még rengeteg publikációt jelentetett meg, amelyeket politikai okokból hajlamosak szándékosan figyelmen kívül hagyni az emberek. Most már csak az a kérdés, hogy milyen alapokon nyugszik az az ideológia, amit ők hagyományoztak a világra.

Az ipari forradalomnak köszönhetően beinduló kapitalizmusban Marxék felfigyeltek arra a jelenségre, amit úgy hívnak, hogy kizsákmányolás. Ez azt jelenti, hogy tőkés viszonyok között a munkaerő is árujelleget ölt, amelyért munkabérrel fizetnek. Ez mai szemmel senkinek sem új. Viszont az, hogy mennyi az a munkabér, azt valójában nem a munkaidő alapján határozzák meg, hanem a munkaerő újratermeléséhez elegendő áruk előállításához szükséges idő alapján. Így a kifizetések után fennmarad egy értéktöbblet, amely bizony nem a munkásé, hanem profit formájában csapódik le annál a vállalatnál, amelyik őt alkalmazza. A munkások körülményeit tovább nehezíti, hogy tőkés viszonyok között a termelőeszközök javarészt magánkézben vannak. A közhiedelemmel ellentétben, Marx nem az államosítás mellett voksolt, hanem amellett, hogy a termelők kapják vissza termelőeszközeiket. Máskülönben még inkább ki vannak szolgáltatva a tőkének.

Marxék megállapították azt is, hogy a vállalatok a versengést és a profitnövekedést szeretik. Ezzel csak az a baj, hogy ennek következtében a kizsákmányolás mértéke is folyamatosan nő, amely a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket szintúgy fokozza. Mi több, a folyamatos növekedés egyre nagyobb gépesítést igényel, amely fokozatosan leváltja az emberi munkaerő egy részét, s ennek megfelelően a növekedés mértéke egy bizonyos idő után természetszerűleg csökkenni kezd, hiszen a gépekből nem lehet akkora profitot kisajtolni, sőt. És akkor Marxék eljutottak eszmefuttatásaikkal odáig, hogy a kapitalista viszonyok sem a munka, sem pedig a tőke oldalát nem tudják hosszú távon kiszolgálni, mi több, a folyamatos növekedés káros a társadalomra mint egyének közösségére nézve.

A megoldást a közvélekedéssel szemben nem abban látták, hogy néhány bolsevik fogja magát, megostromolja a Téli Palotát, átveszi az uralmat a világ legnagyobb országa fölött, majd kialakít egy diktatórikus államkapitalista szuperhatalmat, amely az egyre globalizálódó, Nyugatról indult magánkapitalizmus mellett egy alternatív valóságban, zárványként létezik majd. Nyilvánvalóan ennek történelmi okai vannak, de attól még nem felel meg a marxi elméletnek. A cél sokkal inkább az lett volna, hogy valóban, ha kell, akkor forradalom útján, de kerüljön fölszámolásra a kapitalizmus, lehetőleg az egész világon, persze előbb legyen ugródeszka a feudalizmus és a szocializmus között; szűnjön meg az állam, a társadalmak váljanak osztálysemlegessé, és önellátó gazdálkodást folytatva éljenek békességben egymás mellett. Ez lett volna a kommunizmus utópiája.

2. A marxizmus milyen hatással volt a 20. századra? Tudjuk, hogy csak Marx halála után kezdett el a világ jobban felfigyelni az eszmére, de ez minek tudható be? Milyen történelmi események vagy eseménysorozatok hatására robbant be a marxizmus eszméje világszerte?

Az emberek nagy többsége számára az újszerű tudományos szocialista megközelítés kezdetben nehezen lehetett emészthető, illetve a politikai-gazdasági elitek erőteljesen hangoltak már akkor is a kommunista gondolatok ellen. Lásd: Marxot konkrétan üldözték. Ilyen körülmények között azért valamilyen szinten érthető, ha Marx anakronisztikusnak tűnik a mából nézve.

Hogy aztán mi változott? Szerintem általánosságban véve az, hogy ő a múltat és a jelent elemezve előrevetítette a jövőt, és ez a predikció egyre érzékelhetőbbé vált a valóságban. A 20. században aztán pláne, amikor a kapitalizmus háborúkban, gazdasági válságban, környezet- és embert pusztító technológiákban és hihetetlen mértékű társadalmi egyenlőtlenségekben csúcsosodott ki, az erőforrások feletti monopóliumok megszerzéséért vívott harc következtében. Ezek a válságos körülmények hívták elsősorban életre a kommunista kísérleteket, amelyek végsősoron egytől egyig csak névleg voltak kommunisták, tartalmilag nem sikerült meghaladniuk a kapitalizmust, sőt, annak egy még vadabb fajtáját valósították meg.

Persze, ami az ideológia hatásait illeti, számos szociális reform megvalósult a 20. században, sőt nem is csak a diktatórikus államkapitalista rendszerekben, hanem a nyugati típusú szociális jóléti államokban is. A nyugati szociáldemokrata pártoknak ugyanis fel kellett venniük a versenyt a Szovjetunióval, demokratikus alternatívát kellett kínálniuk az úgynevezett „átkossal” szemben. Ez egészen nyilvánvaló, hiszen mióta felbomlott a Szovjetunió, máig megfigyelhető trend Nyugaton, hogy a szociáldemokrata pártok egyre neoliberálisabbak gazdaságpolitikai szempontból, hiszen már nincs kihívójuk. Továbbá a marxizmus inspirálta az embereket, hogy társadalomban gondolkodjanak. Elkezdtek mozgalmakat szervezni, legálisakat is, földalattiakat is. A világ keleti felét erre az ideológiára hivatkozva irányították évtizedeken keresztül, sőt néhány jelentősebb országot a mai napig így irányítanak. Vicces lenne ezen a ponton eljátszani a gondolattal, hogy vajon a kínai kormány azért fáradozik-e a világ legnagyobb gazdasági hatalmának kialakításán, hogy aztán megvalósítsa azt, amit az oroszoknak nem sikerült annak idején. Az 1968-as eseményekre szintén nagy hatással volt a marxi életmű. Függetlenségi háborúk tömkelegét motiválta. Segítette a szekularizáció folyamatát jónéhány országban. Az Észak-Amerikán és Nyugat-Európán kívüli világ számos pontjára, így véleményem szerint Magyarországra is a marxizmus nevében vívott Kulturkampf hozta el a polgárosodást. Marxnak a tudományos életre gyakorolt hatása is figyelemreméltó.

Természetesen a végtelenségig lehetne sorolni, milyen hatásai voltak a tudományos szocializmusnak, de azt hiszem, a legfontosabbakat így is sikerült kiemelnem a pozitívak közül. Negatív hatásairól azért nem beszélnék, mert azok többségében nem az ideológiából következtek, hanem annak a sokszor egyébként szándékos félreértelmezéséből és az abból eredő hamis gyakorlatból.

3. Sokan (tévesen) úgy vélik, hogy a marxizmus egyenlő a szocializmussal. Sőt, messzebb megyek: az emberek általában abban a hitben élnek, hogy a marxizmus óta létezik egyáltalán az, amit nagy vonalakban Marx és Engels megfogalmazott. Természetesen a két filozófus sem gondolta így, hogy az általuk leírtakat egytől-egyig ők találták volna ki, teljes egészében; számtalan hivatkozásuk van, amelyekből inspirációt vagy ihletet nyertek. Te hogyan győznéd meg azokat, akik nem akarják elhinni, hogy a baloldal vagy a szocializmus nem egyenlő a marxizmussal?

Szerintem ebben a kérdésben alapvetően két főbb pozíció létezik. Az egyik azt képviseli, hogy a marxizmus az egyetlen és igaz szocializmus, a másik pedig azt, hogy az csupán egy fajtája a szocializmusnak. Egyébként zárójelben jegyzem meg, hogy ennek a kérdésnek a megítélése nem a legegyszerűbb vállalkozás, sokkal inkább egy bonyolult filozófiai diskurzus tárgyát képezi.

Érdemes lenne először megvizsgálni, hogy mit jelent a szocializmus. Én itt is a szemantikai szempontokat helyezném előtérbe: a szocializmus nem más, mint a társadalomba, mint egyének közösségébe vetett hit. Egyenlőségről szól, szolidaritásról, összetartásról. Ha így jellemezzük a szocializmust, abból még nem következik az, hogy bármiféle szocializmus csak és kizárólag a kapitalizmuson kívül valósulhat meg. Szocialista megoldás lehet a progresszív adórendszertől kezdve az állami támogatású bérlakás programon át a hajléktalanok segélyezéséig szinte bármi.

A marxizmus abban különbözik a legtöbb szocialista irányzattól, noha ebben sem teljesen egyedülálló, hogy ki meri mondani, hogy a probléma maga a kapitalizmus. Továbbá teljeskörű egyenlőséget kíván a társadalmon belül. Jogi, anyagi, kulturális, nemi, vallási és társadalmi egyenlőséget. Ez nem azt jelenti, hogy minden ember legyen nőnemű, beszéljen németül, legyen muszlim és legyen milliomos. Esélyegyenlőségről és általános jólétről beszélünk.

Viszont azok után, hogy én marxistaként letettem a voksomat amellett, hogy a marxizmus csupán egy radikálisabb fajtája a szocializmusnak, mégis azt gondolom, hogy a gyakorlatban egyre legitimebbé válik az a feltételezés, miszerint a marxizmus az egyetlen igaz szocializmus. Ez azért van, mert azok a szocializmusok, amelyek a kapitalizmuson belül valósulnak meg, kezdik elveszteni szocialista jellegüket. A szociáldemokrata pártok sorra fognak össze neoliberális gazdaságpolitikájú pártokkal, és hagyják magukat dominálni általuk. Tehát szerintem itt arról van szó, hogy világszintű reálpolitikai tendenciák ébresztenek rá egyre több embert arra, hogy a demokratikus szocialista irányzatok többé nem arról szólnak, amiért létrejöttek annak idején.

4. Teszem fel költőien a sztereotipikus kérdést: a marxizmus valóban a pusztítás és maga a Sátán ideológiája? És ha már ideológia. Kérlek, erről beszélj egy kicsit, hogy Marxék hogyan viszonyultak az ideológiához, vagy akárcsak az idealizmushoz?

Azt hiszem, a kérdés első felét elintézhetem egy nemmel, hiszen eddig is a marxizmus démonizálása ellen érveltem. Ami az idealizmust illeti, Marxék nem voltak idealisták, ők materialisták voltak. Tehát, az anyagi valóság tapasztalatai alapján alakították, csiszolgatták az ideológiájukat. Ők a józanság filozófiájában hittek, és elvetettek mindent, ami metafizikai. Igaz ez legalábbis az általuk kidolgozott eszmerendszer deskriptív jellegű részeire.

Ugyanakkor például a kommunista utópia kimondottan idealisztikusra sikeredett, ami elsőre egy kicsit ellentmondásosnak tűnhet, de mivel az anyagi valóságban nem lehetetlen a realizálása, ezért az ellentmondás feloldható. Talán a sors iróniájával magyarázható, hogy ma a marxisták paradox módon gyakran kapják azt a kritikát, hogy „jaj, te még mindig ebben hiszel? milyen idealista vagy, pedig már kipróbáltuk a Szovjetunióban, aztán nem működött.” Persze ez a kritika, ha egyáltalán lehet annak nevezni, nem állja meg a helyét.  

5. A Marxizmus című videónkban tárgyaltuk, hogy Alexandr Dugin, orosz politológus szerint a kommunista rendszer valójában csak egy lehetséges átmeneti fázis a hagyományos feudális és a modern kapitalista társadalmak között – elmondása szerint ezért nem jött létre a kommunizmus a kapitalista Nyugaton, csak kizárólag a premodern eurázsiai, afrikai és dél-amerikai társadalmakban, ahol a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetet a kommunizmus eszméje segítette elő. Miként vélekedsz erről?

Azt hiszem, ennek a kérdésnek a megválaszolásánál jó lenne segítségül hívni Hegelt. Neki volt ez a triásza, hogy tézis-antitézis-szintézis. A tézis az, hogy szocialista-kommunista kísérletek indulnak el a 20. században. Ezt követi az antitézis, amely nem más, mint hogy ezek a kísérletek paradox módon polgári kultúrát és kapitalizmust honosítanak meg és betonoznak be a világ számos premodern országában, így Magyarországon is. A szintézis az, hogy nem Marxot követték azok, akik ezeket a kísérleteket kezdeményezték. Marx ugyanis azt mondta történelmi materialista mivoltából kifolyólag, hogy a kapitalizmusnak és a folyamatos növekedésnek jelen kell lennie, továbbá tarthatatlanná kell válnia ahhoz, hogy aztán elkezdhessünk beszélni arról az útról, ami a kommunizmus felé vezet. Ehhez képest hol akartak Leninék kommunizmust csinálni? A feudális Oroszországban. És mi lett belőle? Diktatórikus államkapitalizmus. Aki ebben még mindig kételkedik, annak szeretném jelezni, hogy az államkapitalizmust maga Lenin vezette be a szakzsargonba. A tőke-munka ellentét ugyanúgy fennmaradt, a termelőeszközök az állam kezében voltak, a társadalom nem lett osztálysemleges, az emberek ugyanúgy el voltak idegenedve, a társadalmi egyenlőtlenségeket nem sikerült felszámolni, maradt a magántulajdon a közösségi tulajdon helyett, és még sorolhatnám.

6. Nem mehetünk el emellett: Marxról van, aki azt állítja, antiszemita volt, és van, aki azt, hogy nemhogy nem volt antiszemita, filoszemita volt. Szerinted melyik áll közelebb a valósághoz?

Marx zsidó származású volt, de nem volt vallásos. Ezek után meglepő lehet, de valóban voltak antiszemita gondolatai, amelyeket elsősorban általa tanulmányozott filozófusoktól vett át. Fontos megjegyezni, hogy a zsidókat sem származásuk, sem pedig vallásuk miatt, hanem elsősorban vélt vagy valós gazdasági tevékenységük miatt kritizálta. Már az ő idejében is igaz volt az antikapitalisták jelentős részére, hogy egyúttal antiszemiták is, hiszen a tőke és a zsidóság közé hosszú időn keresztül egyenlőségjelet tettek, sőt ez néhol máig így van. Ami engem illet, én kifejezetten filoszemita vagyok, de nem fogom elítélni Marxot néhány elfuserált megjegyzése miatt, amelyek ráadásul nem is képezik részét a tudományos életművének, illetve azt sem tisztem eldönteni, hogy kritikái mely esetekben voltak jogosak és mikor nem. Mindenesetre, a teljeskörű társadalmi egyenlőség gondolatának valamelyest ellentmond az antiszemitizmus, de hát elvégre Marxnak nem ez volt az egyetlen ellentmondásos dolga.    

7. Marx valóban kiirtotta volna a vallást? Vagy talán másképpen kell értelmezni „a vallás a népek ópiuma” mondatát? Ez mai napig olyan kérdés, amire az emberek minden oldalról más választ kapnak. ha már egy marxistával készítünk interjút, hadd mondja el erről egy marxista is a gondolatait.

Azért Marx mégsem volt egy Hitler. Nem, itt sokkal inkább arról van szó, hogy Marx általános kritikát fogalmazott meg a világ vallásaival, azok tudománytalan és metafizikai tanításaival, az egyházak tőkefelhalmozó tevékenységével, azok népbutító és manipulatív célkitűzéseivel szemben. Ez nem azt jelenti, hogy ha meglátott volna egy gyereket imádkozni az utcán, azt felrúgta, majd agyonverte volna. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a világ társadalmait racionalitásra kell ösztönözni.  

8. Létezik-e kulturális marxizmus? – a jobboldal és a fasiszták nagyon régóta azzal vádolják a baloldalt, hogy „a kultúrmarxizmus, mint egyfajta politikai stratégia segítségével le akarják nyomni az emberek torkán a káros eszméket és gondolatokat azért, hogy a teljesen ostobává vált fogyasztói társadalom hátán felkapaszkodva hatalomra kerülhessenek”. A marxista filozófusok és politológusok szerint viszont nem létezik a Frankfurti iskola által kreált kultúrmarxizmus, ez csak egy jobboldaliak és fasiszták által konstruált összeesküvés-elmélet. Mi a véleményed? Te is így gondolod? Ha igen, tudnál arról mesélni, hogy mi is ez a „kulturális marxizmus” valójában, ha egyáltalán létezik ez bármilyen formában is?

Nézzük például a DK-t és a Fideszt. A DK nem baloldali párt, hanem egy neoliberális jobbközép párt, amely feltétel nélkül ki akarja szolgálni az Európai Unió érdekeit, fittyet hányva a magyar emberek jólétére. Ugyanakkor mégis igyekeznek baloldalinak tűnni, azon túl is, hogy annak vannak bélyegezve a félreértett nemzeti történelem miatt. A Fidesz beszél kereszténységről, tradícióról és családról, közben a karabahi háborúban az azeri oldalt támogatta az őskeresztény örményekkel szemben, Magyarországot eladósította Keletre, a család az 3 gyerek és két ellentétes nemű szülő alatt nem is család, és így tovább.  

Mit akarok ezzel mondani? Hát azt, hogy nem csak, hogy kultúrmarxizmus létezik, de létezik mindennek kultúrváltozata. A kultúrmarxizmusról konkrétabban annyit érdemes tudni, hogy Magyarországon és Kelet-Európában nem nagyon létezik még ilyen formában sem, Nyugaton viszont abszolút jelen van. De hát, azon a helyen, ahol a baloldalnak évszázados tradíciója van, ott nyilván az emberek fogékonyak az ilyen gondolatokra. Más kérdés, hogy fel tudják-e ismerni, hogy a hangzatos szociális reformtervek mennyire igazak.  

9. Végül: hogy érzed, van jövője Marx filozófiájának, vagy csupán egy utópiát kerget az, aki hithű marxista? Illetve, ha már utópia: tudjuk, hogy Marx kritizálta az utópista szocialistákat, viszont Marx könyveit olvasva sokaknak megfogalmazódik a kérdés: ő biztosan nem utópista vagy idealista? Valóban materialista lenne?

Vessünk egy pillantást a világra. A globális kapitalizmus egyre nagyobb károkat okoz. A 10 leggazdagabb ember együttes vagyona nagyobb, mint a legszegényebb 4 milliárd emberé. A bolygónk folyamatosan melegszik, ezt se fogjuk már sokáig bírni. És végül, a migrációt is kiemelném, hiszen ezek a szerencsétlen emberek oké, hogy menekülnek a tőke felé, viszont az a világ elenyésző részén összpontosul, ahol nem lesz mindenkinek hely. Ez a 3 tünet és még sok egyéb remélhetőleg arra utal, hogy belátható időn belül elérkezik a változás szele. Akkor majd egyértelműen meghatározhatóvá válik az is, hogy Marx idealista volt-e, vagy materialista. Én az utóbbiról vagyok meggyőződve.           

Köszönjük az interjún való részvételt Barnabásnak, a hallgatóknak pedig a figyelmet.

Amennyiben ti is szeretnétek egy hasonló videóban nézeteiteket, filozófiátokat, vallásotokat bemutatni, írjatok e-mailt nekünk az ideologiaktarhaza@gmail.com címre, tárgyként adjátok meg a témát, amiről beszélni szeretnétek, illetve néhány sorban vezessétek fel nekünk.

További információkért ismételten ajánljuk a videó leírását, illetve a komment szekcióban való böngészést és kérdezést.

Sziasztok!