Libertarizmus

Libertarizmus

 

Sziasztok! Ez itt az IdeoLog című műsorunk, ami nem objektív és tárgyilagos, hanem szubjektív, értékítéletekkel teli, és azért készül, hogy lássátok, hogy más emberek (ez esetben a nézőink) hogyan gondolkodnak a világról, milyen eszméket vallanak, illetve világnézettel rendelkeznek. Ezt a sorozatot hallgatva kicsit kiszakadhattok a véleménybuborékotokból, és olyan gondolatokkal találkozhattok, amelyekkel nem feltétlenül értetek egyet.

Ebben a részben Tamással fogunk interjút készíteni a libertarizmusról, röviden annak kialakulásáról, majd a filozófiájáról és gazdaságelméletéről is.

1.      Sokan azt gondolják, a libertarizmus egy 20. századi, amerikai ideológia, és főként a neoliberalizmusnak van hozzá köze. Ez ugye nem teljesen igaz, hiszen a libertarizmus gyökerei a 18. században keresendők; maga az eszme a 19. századra forrott ki, de komoly tényezővé csak a 20. század Nyugatán vált, Magyarországon pedig nincsen semmilyen „hagyománya” a tekintélyelvű rendszerek, majd a marxista-leninista egypártrendszer miatt. Kérlek, először erről beszélj a liberalizmus kialakulásáról, a gyökereiről, előzményeiről, akár ideológusairól is!

Üdvözlök mindenkit, és köszönöm a lehetőséget! Először is tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon nem túl népszerű a libertarizmus és más hasonló ideológiák. Magára a terjesztésére tett kísérletek sem voltak eddig sikeres. Ennek több oka is van.

Általánosságban libertárius gondolkodásúnak tekintjük azokat az embereket, akik főként objektivisták és hasonló erkölcsi, jogi, társadalmi, gazdasági elképzeléseik vannak, mint nekünk. Céljuk az emberek közötti konfliktusok kezelésének békés módja. Az emberek nem homogének, ezért lehet, hogy valaki cseppet sem tekinthető a libertarizmus képviselőjének. Ha valakinek olyan kisebb-nagyobb gondolata van, amivel egyetértünk, akkor szoktunk hivatkozni rájuk. Igyekszem világosan kiemelni mely gondolatokkal értünk egyet, amiket pedig nem említek, valószínűleg ellenezzük. Ezek az emberek pedig a teljesség igénye nélkül: Lao-ce, Periklész, Aquinói Tamás, John Locke, John Stuart Mill, Adam Smith, Széchenyi István és az Amerikai Egyesült Államok alapító atyái (Külön kiemelve Thomas Jefferson munkásságát.) és az Osztrák Közgazdaságtani Iskola tagjai. Jézus vagy a történelmi Buddha eredményei is néha felbukkannak libertáriusok között. A nem hivő libertáriusok viszont kevésbé hivatkoznak általuk mitikusnak tartott személyekre. Ugyanakkor a libertáriusok hasonlóan vélekedtek az egyén, szabadság, munka, magántulajdon, gazdaság kérdésében.

 

2.      A libertarizmussal kapcsolatban máig viták vannak arról, hogy a kifejezés az csupán az autoritarizmus, tehát a tekintélyelvűség ellentétét takarja-e vagy egy komplex ideológiai rendszert is jelent. Akik azt mondják, hogy ez csak egy tág fogalom a tekintélyelvűséggel való szembenállásra, azok azt gondolják, hogy a libertarizmus az egész politikai spektrumot lefedi, így a szélsőbaloldalon, a mérsékelt zónában, a centrumban és a szélsőjobboldalon is egyaránt megjelenhet. Te, személy szerint melyiket vallod? Komplex ideológiát vagy inkább egy tág kategóriát jelöl?

 

Azért nem kelti egy tipikus ideológia képét, mert szemben a többi ideológiával nem egyre nagyobb szeletet akar uralni az emberek életében, hanem egyre kevesebbet. Tágabb értelemben a libertarizmus az egyén szabadságra építi az ideológiáját. Ebből az következik, hogy mindent, amit erre építünk az csak ajánlás. A libertarizmusnak sok fajtája van, de mindegyik a szabadság pártján áll. Szerintünk vannak olyan autoriter, kollektivista ideológiák is, amik nem konzisztensek a libertárius alapelvekkel. Sokan ennek ellenére is használják ilyen formában a libertarizmust. Mi ezzel szemben törekszünk a konzisztenciára és ebből alakul ki egy komplexebb libertarizmus. Pozitív példa Ben Shapiro, aki a judeo-keresztény és nyugati civilizációs értékeket építi a libertarizmusra. Véleménye szerint ez egy fontos plusz eleme annak, hogy a voluntarizmus (önkéntesség) megvalósuljon.

Az autoriter felfogás pedig az, hogy mások döntéseit az életed árán is teljesítened kell. Minél autoriterebb egy rendszer, annál több ilyen elem szerepel a listán: egészségügy, oktatás, vallás, család, tudomány, nemek kérdése. Egyszóval, a teljes életünk. Persze a mi felfogásunkban, ha valaki ezt elfogadja, élhet ilyen társadalomban, de aki nem akar, annak is legyen meg a szabadsága, hogy mást válasszon. Ne kelljen tulajdonát feladnia, országát elhagynia, és ne kelljen olyan bánásmódot megélnie, mint amit a bűnözők érdemelnek.  Ebből következik, hogy nálunk a legitimáció az egyén döntésé, nem pedig a tömegeké vagy az elité.

 

3.       Beszélj egy kicsit az általad vallott libertarizmus főbb elveiről!

 

Szűkebb értelemben a politikailag konzervatív és gazdaságilag jobboldalinak nevezett libertarizmust javaslom az embereknek. Egyébként a „mainstream” libertarizmus alapelveit én is vallom: fegyvertartás, drog legalizáció, kapitalizmus, valamint az egyén, a magántulajdon és szabadság támogatása, vagy a monopóliumok hatalmának és tevékenységi körének csökkentése, amilyenek az államok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nagyobb szabadság okán létrejövő negatív szokásokat támogatjuk. Mi nem akarunk drogokat fogyasztani. A mi filozófiánk az, hogy ha valami rossz a saját életünkre nézve, akkor azt egyszerűen nem kell csinálni, mert ha valamit is akarunk az életben, annak kizárólag becsületesnek kell lennie. Azt akarjuk, hogy nőjenek fel végre fel a társadalmak. Ha egy szabály vagy törvény jó, akkor annak nem papírokon kellene lennie, hanem az elménkben és a szívünkben. Ha egy törvény nem lenne papírra vetve, akkor már nem is tudnánk mi a jó? Attól, hogy nincs törvénybe foglalva, hogy ne ölj embereket, még nem biztos, hogy ölnél embert, mert magadtól is tudod, hogy ez nem jó dolog.

 

Kicsit részletesebben érdemes megvizsgálni a tengelyeket is. Az autoritás-libertarizmus tengelyről már volt szó. Ezt követheti a kollektivista-individualista tengely; ebben a kérdésben egyértelműen individualista álláspontot vallunk.

 

A harmadik tengely a szabadság-biztonság. Szerintünk az igazi biztonság a szabadságon keresztül vezet. A történelem viszont úgy alakult, hogy az emberek egy könnyebb és valójában kevésbé biztonságosabb megoldást találtak. Az emberek kockázat nélkül akarnak nyereségre szert tenni. Ez sajnos most még nem lehetséges, de az is lehet, hogy nem is létezik ilyen állapot.

 

A negyedik tengely az emberek természetére vonatkozik. Vannak a dolgozó emberek, és vannak azok, akik tőlük lopnak. Ez sok ideológiában megtalálható, de ők mindig egy szűk csoportot jelölnek meg. A mi álláspontunk, hogy az egyén tettei teszik egyik vagy másik csoportba az illetőt. Nem az osztálya, munkája, vallása, nemzetisége vagy rassza határozza meg.

 

 

4.      Kérlek, most vezess be minket a libertarizmus filozófiai részébe. Például milyen az eszme hozzáállása a demokráciához és az autokráciához? Vagy akár a joghoz, erkölcshöz stb.?

 

Az előző válaszom végén két embercsoportot mutattam be. Fontos megvizsgálnunk a közöttünk lévő kapcsolatokat. A két embertípus két kapcsolatot alakít ki. Ezeket sokféleképpen nevezhetjük. Most hívjuk őket egyoldalú és kétoldalú kapcsolatoknak. Az egyoldalú kapcsolatot az agresszív, romboló emberek indítják. A kétoldalú kapcsolatok pedig a békés, megegyező, építő emberek között jön létre. Kétoldalú kapcsolatok lehetnek a következők: cégek alapítása, termék választása a boltban vagy éppen nem választása, tehát röviden: egy ajánlat adása, elfogadása vagy annak elutasítása. Az egyoldalú kapcsolat pedig támadás az egyén és annak tulajdona ellen. Ilyen lehet a rablás, gyilkosság és így tovább. Ezeket bárki elkövetheti: hatalmasok, gyengék, államok, tömegek. Fel kell ismernünk, hogy az állam hemzseg az ilyen egyoldalú kapcsolatoktól. Elítéljük ezért napjaink államait. Akik nem értenek velünk egyet mondhatják, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ennek ellenére ezek a cselekedetek továbbra is erkölcstelenek maradnak. Az ilyen megoldást javaslóknak, tehát meg kell küzdeniük ezzel a dilemmával. Sajnos sokaknak ez nem is céljuk.

Napjainkban a demokráciák népszerűek a nyugati civilizációban. Ez is egy külön téma lenne, hogy miért van így, de ezt most hagyjuk A demokrácia civilizációs gondolatok eredménye, de a nagy problémája az, hogy a törzsi erők jobban meg tudják mérgezni a demokráciát, mint mondjuk demokrácia nélküli monarchiát. Most csak néhány gondolatébresztő kritikát fogok felsorolni. Egyébként sokat már az ókori görögök is ismertek.

●   Ha valamihez nem értenek az emberek, akkor hogyan tudnak szavazni róla? Tette fel a kérdést Szókratész. Szerinte ez a probléma a demagógoknak kedvez. Szókratész az orvos és cukorkaárus hasonlattal él, ami ténylegesen jellemzi a politikát.

●   Tovább gondolva a dilemmát, akkor most okosak vagy buták az emberek? Ha okosak nem kellenek autoriter vezetők a nyakukra; de ha buták, akkor honnan tudják, ki a jó vezető?

A legnagyobb dilemma mégis az, hogy nem az ész határozza meg ezt a kérdést, hanem a történelem vihara, amiben mi csak sodródunk.

Nem támogatunk senkit, aki a hatályos jogszabályokat megszegi. Ennek ellenére látjuk, azokat a kritikákat, amik miatt rengeteg törvénnyel nem értünk egyet. Azok a jogi viszonyok, ahol alá-fölé rendeltség van jelen, potenciális alapja a visszaéléseknek. Ezt a problémát lehetne orvosolni, ha a közjog egy valódi társadalmi szerződés lenne. Nézzünk meg néhány ilyen problémát.

·        Többletjogok. Abszolút nem támogatjuk, mert fenntarthatatlan. Tisztázni kell azt is, hogy rengeteg olyan alapjognak tartott szabály van életben, amiket mi nem tekintünk annak. Alapjog az élethez, az önvédelemhez való jog. Az, hogy hogyan élünk soha nem lehet alapjog, mert az egymás kifosztásával érhető csak el.

·        Lobbi jogok. Valakinek valami jó lenne, ezért legyen egy ilyen jogszabály. Elfogadhatatlan, mert ez is csak mások akarata ellenére és rovására történhet.

A jog célja az emberek közötti konfliktusok békés kezelésének módja. Eme feladatát sokkal jobban is el tudná végezni, ha fentieket megfontolnánk és válaszokat adnánk. A libertarizmus inkább a természetjog követésében hisz, mivel ott a visszaélés és a vélemények kevésbé lehetnek jogerősek. Inkább a mellérendeltség jellemzi.

Végezetül objektivisták vagyunk:

       Ha a célunk az építés és a fejlődés, akkor az objektivitásra kell törekednünk.

       Ha nem tudjuk pontosan mi micsoda, honnan tudjuk, hogy jót teszünk? Első dolgunk lenne feltárni, hogy ez „ilyen”, az meg „olyan”.

       Tény, hogy nehéz a feltárás, mert a világ komplex. Érdemes erről, tehát értékes vitákat folytatni. Sajnos azonban nem mehetünk el amellett sem, hogy léteznek olyan emberek, akiknek a rombolás a célja. Ezt azért érdemes kiemelni, mert népszerű az a nézet, hogy mindenkinek igaza van. A valóság ezzel szemben, hogy nem mindenkinek van igaza és nem mindenki akar jót.

 

5.      Most térjünk rá arra, hogy milyen a libertarizmus viszonya a közgazdaságtanhoz?

 

Eddig arról volt szó, hogy miért erkölcstelen dolog akaratuk ellenére irányítani az embereket. Most pedig azt mutatom be, hogy nem is éri meg. Folytatva a korábbi gondolatot. Mi azok közé tartozunk, aki szerint a közgazdaságtan megismerhető és leírható. Bármit is akarunk jól csinálni a világon ez elengedhetetlen hozzá. A libertarizmus ezért az osztrák közgazdaságtani iskola elméleteire épül. A fő probléma, hogy az emberek világában és főleg a politikában léteznek hazugságok, cselszövések, vágyak. Semmi nem mentesül ezektől a zavaró hatásoktól. Ennek ellenére ostobaságnak mondanánk, ha a matematikát a vágyaink vagy szavazások alapján határoznánk meg. Két területet érdemes a megemlíteni. A történelmet és a közgazdaságtant. A történelmet az állam írja. A közgazdaságtant pedig nem tanítja (nálunk mostanában kezdett megjelenni az oktatásban). Ez érthető, mivel az állam egyik legfontosabb feladata a gazdaság irányítása. Ha mindenki értene a gazdasághoz, nehezebben lehetne eladni a szép, de hamis gazdasági elképzeléseiket. A másik oldalon a nép sem nagyon törekszik arra, hogy a gazdaságot megismerje, mert az nem lenne olyan szép. Boldog tudatlanság. A „cirkuszt és kenyeret a népnek” gondolat magában foglalja eme két területet. Ebben a hasonlatban a cirkusz a történelem a közgazdaságtan pedig a kenyér. Olyan történelmeket írnak nekünk, ahol mi vagyunk a hősök és harcolunk az ellenséggel. Ez a jelenre is igaz egyébként. A kenyér pedig az olyan gazdasági beavatkozásokról szól, amik a vágyainkra épülnek, szemben a racionalitással. Bizonyos piaci szabályok áthágásával nem effektív megoldásokat kapunk. Az állam csökkenti versenyt, szabadságot, lemondhatóságot és diverzitást. Ezzel pedig növeli korrupciót, stagnálást, szűklátókörűséget és erőforrások pazarlását. Az érv erre a megoldásra a korábban felsorolt jelmondat mellett a biztonság és a stabilitás, de valójában ez sincsen így. Az erős állami beavatkozások gazdaságát stagnálás és lassú halál jellemzi, nem beszélve az állami terrorról. A vegyes gazdaságok ugyan emelkedő gazdaságot mutatnak, viszont mindig van egy pont, amikor a politikai pazarlás már nem folytatható, és hirtelen zuhanunk egy nagyot; az emberek pedig fel sem készülnek, mert hisznek a kormányok gazdasági elképzeléseiben. Tehát ezzel a gazdasági modellel nem lenne akkora probléma, ha az emberek a bőség éveiben spórolnának és befektetnének, de mivel általában csak fogyasztanak, ezért válság idején nagyobb a pánik. A harmadik felfogás, amikor nem próbáljuk szabályozni a piacot. Ez a modell egy nehezebb és lassú fejlődést ígér, a stabilitás viszont sokkal valódibb, mint a fedezetlen állami ígérgetés.; ebből kifolyólag a recessziók is kisebbek. A történelem tanulsága, hogy a megegyezés sokkal profitálóbb, morálisabb mint egymás kifosztása. Célunk a sikeres piaci folyamatok kiterjesztése a közszféra, és a hatalom visszafogása. Ebbe a rendszerbe csatlakozva alakulhatnak ki versenyző (fejlődés, innováció), sokszínű (mindenki ötlete megvalósítható a tiéd is), korrupció és bűnözés mentes (önkéntesség, lemondhatóság) oktatások, egészségügyek, tömegközlekedések és szociális háló.

 

 

6.      A libertarizmus hogyan viszonyul a tudományhoz? Gondolom inkább a fejlődés pártján áll.

 

Természetesen minden tudomány fejlődését és tényleges alkalmazását támogatjuk, de csak egészséges kritikus szemlélettel. A tudomány fejlődésének alapja a szabadság, de vannak olyan területek, ahol nem egyértelmű a fejlődés. A történelmi viharok miatt a sok megoldás egy kényszer, mintsem logikus megfontolások eredménye. A probléma ezzel is az, hogy minél többet időzünk ezekben az állapotokban, annál nehezebb elengedni őket és elképzelni jobb alternatívákat; főleg napjainkban, amikor a problémák inkább divatirányzatok, mint megoldandó kihívások. Korábban említettem, hogy a demokrácia eredményei sem egyértelműek, a jó dolgokat pedig a kapitalizmusnak köszönhetjük. Annyira jó dolga van az embereknek a kapitalizmusban, hogy az sem érdekli őket, milyen rendszerben vagy államformában élnek. Például a cseppet sem demokratikus Kína a kapitalizmus miatt nem hullott össze. Fontos kiemelni még, hogy tudománynak az igazságból kell jönnie, és nem az elitnek vagy a néptömegeknek kellene megmondania, hogy mi tudomány és mi áltudomány. Csak az eredményeknek kellene nézni.

 

7.      A libertarizmust sokan azonosítják az anarchokapitalizmussal. Én úgy gondolom, nem lehet teljesen összehasonlítani, mivel a libertarizmus egy politikai, társadalmi elmélet is, nem csupán gazdasági, míg az anarchokapitalizmus csak egy gazdasági rendszert jelöl. Neked erről mi a véleményed? Gazdaságelméletében hasonló a kettő? Mik az alapvető különbségek?

 

Azt látjuk, hogy nincsen fejlődés gazdasági alapok nélkül és nincsen gazdaság erkölcsi alapok nélkül. A történelem egy olyan szakaszába léptünk a tudomány és a kapitalizmus erősödésével, ahol már nem kell egymás rovására gyarapodnunk. Az a célunk, hogy ezt kiterjesszük. Az nem lehet cél, hogy egymás terheit cipeljük és egymást fosztogatjuk. A piac megmutatta, hogy a megegyezéssel mindenki jól jár. El kell tehát indulunk ezen az úton, hogy elérjünk végre oda, ahol mindenki képes a saját terheit cipelni. Ha pedig nem tudja, akkor egyezzenek meg az érintettek. Ne pedig a hatalom döntse el kinek mi a jó. Ez a libertarizmus célja. Ennek az útnak a végén pedig az anarchokapitalizmus áll. Nekünk nem célunk ennek az utópiának a kergetése, de nem is tagadjuk, hogy a libertarizmus egyszer elérhet ide. A libertáriusok között vita folyik milyen modell lenne az optimális. Például mekkora és milyen legyen az állam? Vannak tehát azok a libertáriusok akik minarchisták (éjjeliőr állam), és vannak az anarchokapitalisták akik teljesen megszüntetnék a közférát. Bármelyikről is legyen szó, jelenleg a reális cél, hogy azokkal a népszerűbb ideológiákkal dolgozunk együtt, akik a hatalom átláthatóságért, a valódi számonkérhetőségért, és az önkénnyel szembeni valódi védelem kialakításáért dolgoznak. Végezetül, nehéz a libertarizmusról beszélni, mert sokkal részletesebben kell körbejárni bizonyos témákat. Ennek oka, hogy a libertarizmusnak célja az egyszerű és szép mítoszok, dogmák, hazugságok lerombolása és a komplex, olykor kegyetlen valóság megismerése. Nem lesz hízelgő és egyszerű, mint a többi ideológia, mert azzal csak magunkat csapnánk be. Ahhoz, hogy valóban sikeresek legyünk, nem egyszerű, jól mantrázható jelmondatokra van szükség. A siker kulcsa a valóság minél részletesebb ismerete. Sajnos ez a mai demokráciákban hátrány.



Most pedig lássuk a nézők hozzászólásait a libertarizmus témához:

Mi a véleménye a nagyvállalatok lobbitevékenységéről, elfogadhatónak tartja? Ha nem mivel lépne fel ellenük?

Nem tartjuk elfogadhatónak. A többség azt a megoldást követi, hogy hisznek az új kormányoknak, hogy náluk már nem lesz korrupció, lobbizás. Egy másik ötlet, amit sokan képviselnek, hogy a hatalom keze legyen jobban megkötve. A hatalmi ágak legyenek szétválasztva. Ennek az a hátránya, hogy nagymértékben lelassul a döntéshozatal vagy rosszabb esetben döntésképtelenné válik. A másik probléma, hogy hatalmas összegeket emésztene fel a bürokrácia. A mi megoldásunk, hogy nem lesz olyan hely, ahol lobbizhatnak a cégek. Nincs értelme fenntartani egy rendszert, ami csak nyeli a pénzt azért, hogy annak egy töredékét arra költse amire mi amúgy is költöttük volna, azt is silány minőségben. Ha pedig mégis szükségünk van ilyenre, akkor azt valódi feltételekkel, átláthatósággal, számonkérhetőséggel, szabadon hozzuk létre, annak érdekében, hogy ne nőhessen a fejünkre.

 

Ha az állam szerepét minimalizáljuk akkor hogyan fogják a monopolizmus által létrejövő rendszert korlátozni?

Mondok egy példát: ha a fáraók szerepét minimalizálták volna, akkor nem tudták volna az emberek megállítani a Nílus áradását? Amikor az emberek először adták mások kezébe a szabadságukat, sok hazugságot elhittek azoknak, akik a hatalmat birtokolni akarták. Ezt a gordiuszi csomót pedig soha nem oldottuk fel. Ma is hazudnak nekünk. Persze nem mindig, de potenciálisan nagy a valószínűsége. Az irányító és irányított szerep vágya a társadalmakban egy érdekes téma, de időigényes is. Térjünk ezért rá arra, hogy miért hazudik az állam? Először is négy dolgot kell megfontolni. Első, hogy az állam a másik két pontot leszámítva semmivel sem több, mint egy monopol piaci szolgáltató. Abban több, mint egy sima vagy monopol piaci szolgáltató, hogy képes irányítani az embereket. Például kényszeríti szolgáltatásai finanszírozására és rosszabb esetben használatára. A másik, amiben eltér, hogy létezik egy szerződés, ami a felek közötti kapcsolatot írja le. A probléma ezzel csak az, hogy ezt mindig egy szűk csoport fogadta el, és nem a társadalom széles rétege. Egyénekre lebontva soha nem történt meg ezek elfogadása. Az állam ezért sokkal rosszabb, mint egy monopolhelyzetben lévő cég. Egy monopólium esetében legalább van esély, hogy mást válassz, vagy csak nem veszed meg a terméket, szolgáltatást. Ezekből következik, hogy az állam gyártja a monopóliumokat. Oktatás, egészségügy, rendvédelem, tömegközlekedés és így tovább. A többi monopólium pedig a lobbizás miatt képes létrejönni. Sokkal könnyebb lefizetni pár politikust, mint mindig helytállni a piaci versenyben. A szabadpiacon tehát nehéz monopóliumot létrehozni, ami így is sokkal jobb lenne, mint az állam. Nem is értem, honnan jött az ötlet, hogy egy sokkal nagyobb és erősebb dologgal kéne ezt megoldani.

 

Mi a véleménye a vallásról és a gender studies-ról?

A libertarizmus olyan, mint a morál: lehet vallási és nem vallási alapú. Természetesen vallás- és véleményszabadság van, de a számlát mindenki maga fizeti. A libertáriusok többsége kritikusan, de jobban elismerik a kereszténység érdemeit, mint a gender studies-ét. Én is hasonló állásponton vagyok.

 

Hogyan orvosolná a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódását?

Mivel a piac nem egy szűk réteg, mint az állam, hanem minden ember, ezért az összes lehetséges megoldással dolgozhatunk. A piac ezért is jobb megoldás. A piacon folyamatosan jönnének azok az ötletek, amivel meg lehet ezt a problémát oldani. Nem hazudjuk, hogy mi vagyunk a legokosabbak, mint a politikusok. Nem eszközként akarjuk az embereket felhasználni a terveinkhez, vagy kiszolgálni őket minden áron. A cél nem lehet az, hogy örökké közösen viseljük a terheket. Most sem ez a cél. Viszont ezt elfelejtettük és kényelmesen megálltunk. Aminek gyakran vannak negatív hatásai. A cél, hogy mindenki saját terheit viselje. Ez nem jelenti azt, hogy nem segíthetünk egymáson, de a történelem tanulsága alapján ennek ma van egy civilizáltabb formája. A régi megoldás, hogy erővel vesszük el, ami kell. A kapitalizmus mára viszont bebizonyította, hogy effektívebb és nem mellesleg erkölcsösebb, ha megegyezünk egymással.

 

Nem csak egyféle közgazdaságtan létezik, hanem legalább 5.

Igen. Ahogy többféle oktatás, egészségügy létezik és így tovább. Az állam ezt viszont nem engedi a gyakorlatban megvalósítani. Többféle telefon, tv, autó is van: az tehát tök jó, ha többféle dologból lehet választani. Azon az állásponton vagyunk, hogy ha valamit jól akarunk csinálni, akkor azt ismernünk kell. A tudatlanság persze az állam és a népnek is érdeke. Az állam könnyen eladhatja a választások szempontjából értékes hazugságait, a nép pedig a biztonság illúziójának boldog tudatlanságában élhet. A másik, hogy sajnos vannak olyan közgazdaságtani elméletek, amik a lopást és a vágyakat követik. Ilyeneknek soha nem szabadott volna létrejönnie. A garázscégekben vagy a multikban ott az ész, és kigondolják, hogyan lehet kevésből többet csinálni. Ez egy olyan rendszer, ami nem tökéletes (mivel olyan nincsen), de a legjobb, amit eddig találtunk. Az állam meg csak adóztat, ami végül korrupciót, és túlbürökratizált rendszert eredményez, a maradék pedig borzalmas pénznyelő szolgáltatásokra megy el. A piacot azok a törvényszerűségek teszik sikeressé, amiket az állam próbál kigyomlálni. Az állam csökkenti a versenyt, önkéntességet és diverzitást. Ennek hatása a stagnálás, korrupció, pazarlás.

 

Én katolikus jobboldali konzervatív Tervgazdalkodás párti Falangista vagyok arra vagyok kíváncsi mi látt jónak a kapitalizmusban?

Ha röviden kéne megfogalmaznom, akkor azt mondanám: aki szeretne, nyugodtan legyen ,,katolikus jobboldali konzervatív tervgazdalkodás-párti falangista”. De cserébe én is lehessek libertárius. A monarchisták lehetnek monarchisták, a demokraták pedig demokraták. Nem zavar. Vegyenek valamekkora földet, és ott alakítsák ki maguknak saját rendszerüket, aztán pedig meglátjuk, kinek van igaza. A feltétele a dolognak, hogy akikkel megvalósítod az ideológiádat, azok önkéntesen lépjenek be, és lépjenek ki, tehát ne legyen kényszer. Olyan ötlet mellett mi soha nem fogunk kiállni, ahol erőszakkal kell másokra kényszeríteni egy ideológiát vagy rendszert. Ha valaki nem adja a munkája gyümölcsét vagy életét az ideológiádnak, azt vagy tiszteletben kell tartani, vagy neked kell megváltoznod.

 

Hogy fér össze az emberek szabadságával a konzervativizmus?

Több fajtája van a konzervativizmusnak, így libertárius konzervativizmus is. Én azt követem amelyik képes fejlődni és önvizsgálatot tartani arról, hogy tényleg jó dolgokat konzervált. Ez persze csak egy javaslat, így nem muszáj minden libertáriusnak ezt az irányvonalat követnie.

 

Miért fontos, hogy mégis létezzen az állam? Ön szerint miért jobb a minarchia mint az anarchia?

Az átmenet miatt fontos. Ezt nem lehet egy nap alatt bevezetni. A második kérdés fogós.  Egyszer azt olvastam, hogy a minarchia azért jobb, mert ott megmarad egy látható hatalom, ami visszatartja a kollektivizmus felé való eltolódást. Ha pedig egyik kormány a kollektivizmus felé indul, könnyebben le lehet állítani.

Tanultál közgazdaságot? Ha igen, akkor biztosan tudod, hogy az állam és a piac egymást feltételezi. Az állam az adókkal és vámokkal azt a pénzügyi kudarcot akarja korrigálni, amit a piac generál. Szerinted, ha az államtól megvonnánk az adók, illetve vámok nagy részét, az nem vezethet odáig, hogy a rendőrség, a honvédség, akik a rendet biztosítják, továbbá az állami energiaszolgáltatók, akik biztosítják a közúti fényeket, nem fogják tudni ellátni a dolgukat? Szép is lenne, ha az állam szerepe visszatérne példának okáért az 1929 -es időkre… amit nem is kell mondanom, melyik „siker story” éve volt a kapitalizmus részéről…

Én autodidakta módon tanultam gazdaságtant, és állíthatom, hogy nem feltételezi egymást az állam és a piac. Mindkettő képes egymást függetlenül is létezni. A piac például annyira természetes, hogy nem lehetne megakadályozni a kialakulását. Az államok kudarcait pedig egy másik állammal akarjuk korrigálni? Annak a hibáját pedig egy harmadikkal? Az államban is emberek vannak, mint a piacon. A különbség, hogy az állam emberei kevesebben vannak, és nem bizonyították szakértelmüket. Mik tehát a bizonyítékok arra, hogy az állami tervgazdaság jobb, mint a piac? Nekünk vannak bizonyítékaink. Például a piacon sokkal kevesebb költségvetésből kapunk technológiai eszközöket, autókat, repülőket, ételeket, gyógyszereket. Ez a piac valóban képtelen lenne végtelen erőforrásból kátyús utakat, fejlődésképtelen oktatást, egészségügyet megvalósítani. Egy másik példa, hogy a piacon bemutatják a terméket, és én döntöm el, hogy kell. Ha valamilyen szolgáltatást igénybe vettem, akkor pedig bármikor lemondhatom. Ezzel szemben az állam bármit letolhat a torkunkon, a választások után. A példák ellenére nem kell mindent a piacra bízni. Mi egy minarchista, vagy éjjeliőr államnak is örülnénk. A rendőrségnek az a feladata, hogy az emberek közötti békés együttélést megteremtsék. Most pedig két problémát emelnék ki velük kapcsolatban. Nincsenek ott mindenhol, és nem előzik meg a bűncselekményeket. A másik pedig, hogy ők a hatalom bunkósbotjai is. Ha a rendfenntartó nincs ott abban a pillanatban, mikor szükséget lenne rá, magadat megvédened, de ha nem tarthatsz fegyvert, kisebb eséllyel véded meg magadat. A boldog békeidőkben volt a kapitalizmus egyik aranykora, de az államok lerombolták egy háborúval. Napjainkban szintén vannak államok közti háborúk, szankciók, de valószínűleg azokat is a piacra fogják majd.

 

Köszönjük az interjún való részvételt Tamásnak, a hallgatóknak pedig a figyelmet.

Amennyiben ti is szeretnétek egy hasonló videóban nézeteiteket, filozófiátokat, vallásotokat bemutatni, írjatok e-mailt nekünk az ideologiaktarhaza@gmail.com címre, tárgyként adjátok meg a témát, amiről beszélni szeretnétek, illetve néhány sorban vezessétek fel nekünk.

További információkért ismételten ajánljuk a videó leírását, illetve a komment szekcióban való böngészést és kérdezést.

Sziasztok!