Sziasztok! Ez itt az IdeoLog című műsorunk, ami nem objektív és tárgyilagos, hanem szubjektív, értékítéletekkel teli, és azért készül, hogy lássátok, hogy más emberek (ez esetben a nézőink) hogyan gondolkodnak a világról, milyen eszméket vallanak, illetve világnézettel rendelkeznek. Ezt a sorozatot hallgatva kicsit kiszakadhattok a véleménybuborékotokból, és olyan gondolatokkal találkozhattok, amelyekkel nem feltétlenül értetek egyet.
Ebben a részben Jácinttal készítünk interjút, aki az anarchoszindikalizmus képviselője.
Pár évvel ezelőtt a külföldi youtuberek videói nyitották meg a szemeimet a rendszerkritikus gondolkodás felé, ami egy libertárius szocialista irányba vitt el, itt még nem teljesen vetettem el az állam szükségességét. Az anarchizmussal átfogóbban később ismerkedtem meg, sok kétséggel a fejemben, viszont mégis később az anarchizmus állt a legközelebb hozzám, mert úgy tartom ez az az ideológia, ami a legőszintébben hisz a szabadság eszméjében.
Az anarchia az ókori görög “anarchos” szóból származik, aminek a jelentése uralomnélküliség. Ez a felvetés, hogy anarchikus állapotban káosz lenne, az abból a tévhitből származik, hogy nincsenek szabályok egy anarchista társadalomban. Pedig igenis vannak, csak azokat a közösségek közösen hozzák meg, konszenzusos döntés által. A törvény és a szabály között az a legfőbb különbség, hogy a törvények betartására erőszakra van szükség, amit a különböző állami szervek hajtanak végre, míg a szabályoknál a közösség akarata által jut az érvényességre.
Az anarchizmus szó hallatán gyakran a terrorizmus is juthat az ember eszébe, ami lényegében egy teljesen alaptalan felvetés miatt van. Az anarchista terrorizmus időszaka a 19. század végére tehető, viszont érdemes emellett is megemlíteni, hogy a terrorista tettek többségét, amit anarchistáknak vontak le, valójában nacionalisták tették, jó példa erre Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd gyilkosa.
De a konkrét kérdésre válaszolva, hogy mi is az az anarchizmus? Egy hierarchia, és az állam eltörlésére törekvő szocialista ideológia, aminek a célja a kommunizmus megvalósítása. És a kommunizmus alatt nem egy sztálinista diktatúra értendő, hanem egy határok nélküli, államtalan, pénz nélküli társadalom, ahol a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje tényleges gyakorlati módon megvalósulhatna.
A kollektivista típuson belüli irányzatok – a kollektivista anarchizmus, az anarchokommunizmus és az anarchoszindikalizmus: egyaránt lázadnak a kizsákmányolás és az uralom intézményei ellen. Proudhon, Bakunyin, Kropotkin, Goldman és mások érvelése szerint a kapitalizmus gazdaságilag kisajátította a liberalizmus örökségét, aminek lényege pedig a szabadság eszménye. Ezt az eszményt elérni, s egy szabad társadalmat létrehozni csak az uralmi formák lerombolásával lehet. S mivel a kizsákmányolás is egyfajta uralom – gazdasági uralom -, a szabad társadalomhoz csak az állami-politikai uralom megtörésén és a magántulajdon eltörlésén át vezethet út. Ezt az utat az anarchisták különböző módon kívánják megvalósítani, a módszer régiónként, országonként változhat.
Az anarchizmus másik alapvető megjelenési formájában, az individualista anarchizmusban a liberalizmus hagyományának öröksége erősebb. Az individualista anarchista Stirner úgymond „egoista” felfogása az önérdeket, az önérvényesítést, a minden kötöttségtől mentes szabadság fontosságát hangsúlyozza az állam és a politikai rendszer illegitim követelményeivel szemben. Az individualista anarchizmus eme típusa – az ország liberális politikai hagyományának megfelelően, ahhoz szervesen kapcsolódva – az USA-ban vált meghatározóvá. Warren, Spooner, Tucker, Andrews, Heywood és William B. Greene azonban nemcsak az állam, hanem az angolszász hagyományban meghatározó fontosságú jogrendszer és hétköznapi szabályok elnyomó, szabadságot sértő szerepét is támadta.
A szindikalizmus egy olyan áramlat a munkásmozgalomban, amely helyi, munkásalapú szervezetek létrehozására és a munkások követeléseinek és jogainak sztrájkokkal történő előmozdítására irányul.
Az anarchoszindikalizmus Spanyolországból gyökerezik, a CNT (az anarchoszindikalista szakszervezet) 1910-es alapító kongresszusa tekinthető az irányzat kezdetének. Innentől rohamosan elkezdett növekedni mind a mozgalom és az eszme világszerte, ami az 1936-os Spanyol polgárháborúban csúcsosodott ki, amikor is Katalóniában a CNT és az FAI (anarchista militáns csoport) létrehozta a CNT-FAI anarchoszindikalista régiót, ami egészen 1939-ig tartott. A régióban a munkahelyek kollektivizálásra kerültek, sok helyen jobb termelési teljesítményt elérve, mint ami a polgárháború előtt volt. Fontos szerepet játszott a feminizmus, a nők először érezhették lényegében a hatalomnélküliség felszabadító erejét itt.
Az anarchoszindikalizmus az első világháború után vált jelentős politikai szereplővé, több anarchoszindikalista szervezetet létrehozva világszerte. Fontos itt kiemelni az IWW-t, ami egy Észak Amerika központú szakszervezet, ami ma is több mint 10 000 tagot tudhat magának. Spanyolországban, főleg Katalóniában a mai napig nagy népszerűségnek örvend a CNT, a munkahagyományukban is meglátszik a hatása.
Az anarchoszindikalisták a praxist helyezik az elmélet elébe, nem szentelnek kifejezetten nagy hangsúlyt a teoretikusok munkáira, próbálják minél elmélet mentesebbé tenni a mozgalmat úgymond, minél inkább a tényleges megvalósításra törekednek.
Az anarchoszindikalizmus legfőbb jellemzői:
Nevéből adódóan a szakszervezetet használja eszközként a végcél érdekében, ami az anarchia, vagy a kommunizmus.
Az anarchista és egy átlag szakszervezet között az a különbség, hogy míg az átlag szakszervezet hierarchikus, és a reform a célja a munkahelyen, addig az anarchista szakszervezet az egy hierarchia nélküli szervezet, ahol a cél a tőke felszámolása, a kizsákmányolásnak a megszűntetése.
A hatalmat sztrájkokkal akarja meggyengíteni, majd egy hatalmas sztrájkkal az államot felszámolni.
Először is tisztáznám, hogy anarchoszindikalizmus és nemzeti szindikalizmus között nincsen szignifikáns átfedés, annyi a közös bennük, hogy mindkettő a szakszervezeteket használja fel eszközként. A látszólagos ideológia átfedések pusztán retorikai trükkök, hogy a nemzeti szindikalisták eladhatóbbá tegyék nézeteiket.
Itt szeretném megemlíteni az anarchizmus kapcsolatát a jobboldali anarchizmussal is, szó szerint az anarchokapitalizmusssal, és a nemzeti anarchizmussal. A baloldali anarchisták nem tekintik anarchizmusnak ezeket az eszméket, mert ellentmondásban áll az ideológia alappilléreivel, ami a hierarchia ellenesség, antikapitalizmus, és az államellenesség, ugyanis kifejezetten az anarchokapitalizmus a kapitalizmus fenntartásával a hierarchiákat is fenntartják, és ezzel lényegében hosszú távon egy új privát államot hoznak létre.
De a konkrét kérdésre válaszolva, az előbb említett Georges Sorel egy korai huszadik századi filozófus volt, kinek az évek során nagyon sokat változott politikai filozófiája. Eleinte liberális-konzervatív nézeteket vallott, de később marxista és még később szindikalistának vallotta magát.
A marxista-szerű gondolkodásmód egész életében áthatotta filozófiáját, de különös újra értelmezése és antimaterializmusa miatt nem sokan tartják a marxista hagyomány részének.
A politikai spektrum mindkét szélén elhelyezkedő mozgalmaknak támogatója volt élete során, köztük a leninista forradalomnak és az olasz fasisztáknak is, az utóbbiak, kik közvetlen inspirálódtak szindikalizmusából, antihumanizmusából és az erőszakos forradalomban való hitéből.
Most pedig lássunk néhány nézői kérdést az anarchizmussal kapcsolatban:
Mi nem gondoljuk az embert sem eredendően jónak, sem eredendően gonosznak. Az ember egy komplex élőlény, akit a különböző motivációs rendszerek és intézmények befolyásolnak. Mindenki materiális szükségleteinek kielégítésével már minimálisra csökkenne a bűnözés száma, ezzel eleve könnyebbé téve a bűncselekmények kezelését.
A börtönt, mint intézményt felszámolnánk. A rehabilitációra és az áldozatok megsegítésére fókuszálnánk, nem a büntetésre. Hagyományos értelemben vett rendőrség nem létezne, ugyanis maga az állam pusztán az erőszak monopóliuma, és ennek elsőszámú eszköze a rendőrség.
A családon belüli konfliktusokat konfliktus kezelő specialisták kezelnék, nem valamilyen fajta fegyveres szervezetek. Az adott közösségen belüli bűncselekményeket maga a közösség kezeli saját döntésük szerint.
Elsősorban a bűntett megelőzése lenne a cél, nem a bűncselekményre való reagálás.
Az extrém helyzetekre, mint például a tömeggyilkosok, népi milíciával reagálnánk, akik a közösségnek tartoznak felelősséggel, és nem egy vezető-rétegnek, vagy egy absztrakt koncepciónak, mint egy ország.
Egy előzetes figyelmeztetést tennék, hogy ezek csak elméleti példák, ugyanis eleve az anarchizmusban az ott és akkor élő emberek közös döntése fogja formálni a gazdaságot, és emellett a megvalósítása is egy iteratív, önfejlesztő, saját tapasztalataiból tanuló folyamat lenne, nem egy eleve lehelyezett struktúra.
A leggyakoribb anarchista gazdasági forma az az önkéntes decentralizált tervgazdaság. A munkahelyek teljesen a munkások kezében lennének, és az adott szakmák külön-külön munkás szövetkezetbe tömörülnének, a szindikalizmusban pedig szakszervezetekbe.
Egy gyakori elképzelése a termelt dolgok szétosztására az úgynevezett ajándék-gazdaság, amiben pénzzel való fizetés helyett közösségi jobb szó híján “boltokban” venne el mindenki a dolgokból, amennyire csak szüksége van. Természetesen racionális limiten belül, azt nem engednénk, hogy például alapvető szükségletekből, mint mondjuk ételből valaki olyan sokat vigyen el, hogy ne juthasson mindenkinek.
Sokan szkeptikusan állnak az alternatív gazdaságokkal szemben, főleg termelési hatékonyság szempontjából, érthetően, hisz már több száz éve a kapitalista termelésmód a legprevelánsabb, viszont ahogy már előbb is említettem, a spanyol polgárháború alatt a CNT-FAI meghaladta az akkori kapitalista termelési rátát.
Ha konkrét példákra kíváncsi valaki történelmi kísérletekből, rá kereshet a fent említett CNT-FAI-ra, vagy a Makhnovicsára Vagy ha hosszabb ideig élő szervezet érdekli, a ma is fennálló Zapatistákra, akik bár nem anarchisták, de ők is antikapitalisták és hierarchia ellenesek, tehát sok értékben egyet értenek az anarchistákkal.
Idealistán hangzik, de lényegében mindenkinek jó lenne, aki nem törekszik hatalmi pozícióra, mert ahogy az anarchista mottó szól: a hatalom parazitákat termel. Ebben a világban megszűnne az ember emberáltali kizsákmányolása, a hatalommal való visszaélés, és a szabadság eszméje valóban megvalósulna. A kapitalizmus által előidézett egymástól való elidegenedés helyett a közösségiesség újra teret kapna, az individualizmussal karöltve.
Az állami és kapitalista elnyomókon kívül az anarchisták nem antagonizálnak semmilyen emberi csoportot, így nem vagyunk motiváltak semmiféle népírtásra, tehát ettől nem kell tartani. A bolsevikokkal ellentétben pusztán a termelés eszközeinek tulajdonosai volnának ellenségeink, és nem akárki, aki egy kicsit is vagyonosabb az átlagnál, vagy nem teljesen ért velünk egyet. Sőt, a termelési eszközök tulajdonosait sem tervezzük megölni, bárminemű erőszak alkalmazása is legfeljebb akkor történne, ha minden egyéb módszert megpróbáltunk, legyen sztrájk, általános sztrájk, tüntetés, akármi, mindent megpróbáltunk és mégis sikertelen volt.
Ericco Malatesta:
„Mindez nagyon szépen hangzik, mondhatja a tisztelt olvasó, és meglehet, hogy tényleg az anarchia lesz a tökéletes társadalom, mi azonban félünk nekivágni az ismeretlennek. Mondjátok hát el nekünk részletesen, hogyan épülne fel ez a ti anarchista társadalmatok. És itt egy egész sor kérdés következik, amiket mind nagyon érdekesnek tartanánk, ha a szabad társadalomban felmerülő problémák tanulmányozását tekintenénk feladatunknak. Azt várni azonban, hogy e kérdésekre konkrét választ adjunk, képtelenség, amellett haszontalan, sőt nevetséges. Milyen módszerekkel tanítanánk a gyerekeket? Hogyan szerveznénk meg a termelést? Megmaradnának-e a nagyvárosok vagy egyenlően oszlana meg a népesség a föld felszínén? Mi lenne, ha Szibéria összes lakója Nizzában szeretné tölteni a telet? Vagy ha mindenki fácánsültet akarna enni és azt burgundi borral öblítené le? Ki végezné a bányászok vagy a tengerészek munkáját? Ki tartaná tisztán az illemhelyeket? És a betegeket hol ápolnák, otthon vagy kórházban? Ki állapítaná meg a vasúti menetrendet? És mi a teendő, ha a mozdonyvezetőbe belé áll a gyomorgörcs a száguldó vonaton? Még sok ilyen kérdést lehetne feltenni, ha valaki feltételezné, hogy az ismeretlen jövőről mindentudás és tapasztalat a rendelkezésünkre áll, vagy ha úgy gondolná, hogy az anarchia nevében elő kéne írnunk a jövő nemzedékeknek, mikor bújjanak ágyba és mely napokon vágják ki a tyúkszemüket.”
„Ha olvasóink valóban választ várnak ezekre a kérdésekre vagy legalábbis az igazán komoly és fontos problémákra, túl a jelenlegi személyes véleményünkön, akkor ez azt jelenti, hogy sikertelenül próbálkoztunk megértetni velük, mi az anarchizmus lényege.”
„Nem vagyunk különb próféták másoknál; ha kijelentenénk, hogy képesek vagyunk hivatalos megoldással szolgálni az eljövendő társadalom mindennapjai során felmerülő összes problémára, akkor a kormányzás eltörléséről szóló állításaink értelme, enyhén szólva, kétessé válna. Ezzel ugyanis magunkat kiáltanánk ki kormányzatnak, és a vallásos törvényalkotókhoz hasonlóan örök érvényű törvényeket hoznánk a jelen s az eljövendő nemzedékek számára. Jobb is, hogy sem máglyával, sem börtönnel nem kényszeríthetjük az embereket bibliánk tiszteletére, legalább szabadon, félelem nélkül nevethetnek rajtunk és céljainkon!”
Köszönjük az interjún való részvételt, a hallgatóknak pedig a figyelmet.
Amennyiben ti is szeretnétek egy hasonló videóban nézeteiteket, filozófiátokat, vallásotokat bemutatni, írjatok e-mailt nekünk az ideologiaktarhaza@gmail.com címre, tárgyként adjátok meg a témát, amiről beszélni szeretnétek, illetve néhány sorban vezessétek fel nekünk.
További információkért ajánljuk a videó leírását, illetve a komment szekcióban való böngészést és kérdezést, vitázást.
Sziasztok!